Bár a spagettiwestern születése és évtizedes tündöklése önmagában véve kisebbfajta csoda, azért ne feledjük, hogy a csúcsművek árnyékában készülő közel félezer műalkotás túlnyomó többségét egyszer használatos, eldobható fogyasztási cikknek szánták. A korabeli olasz filmgyártás rugalmassága és műfaji érzékénysége valóban lenyűgöző, de még a legnagyobb tehetségek is kénytelenek voltak néha fizetésért filmező mesteremberként forgatni. Aki teheti, vessen egy gyors pillantást például Sergio Martino életművére, hisz az olasz populáris mozi keresztmetszete rajzolódik ki előttünk. Szűk ötven esztendő alatt közel hetven rendezői kredit, először vadnyugati cuccok, majd néhány vérbő giallo és rendőrmozi, egy-két kannibálos sokk-horror és a kötelező apokaliptikus látomások, végül pedig televízió. Ha hamarabb születik, alkotónk bizonyára szandálos-kardozós eposzt is dirigálhatott volna, csak hogy teljes legyen a talján műfajfilmes paletta. Martino tehát megbízható figura, aki néha villantott (Mannaja, Torso), de általában inkább a kötelezőt hozta, ami korántsem lebecsülendő dolog. sőt. Az Arizona Colt Returns pontosan ilyen darab, egy rosszul öregedő, ma már teljességgel érdektelen tucatwestern. Kötelező kör volt anno, de hát pont ezek jelentették azt a szilárd alapot, amiből kiemelkedhettek a valódi remekművek.
Alapok - Arizona Colt Returns
2015.03.29. 14:09 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!
Címkék: western
A bejegyzés trackback címe:
https://kinetograf.blog.hu/api/trackback/id/tr496872551
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.