Ajánló

Ha érdekel, miket írok máshová, klikk!

HUBERZOLTAN

Filmvilág Blog

Prizma Online

Írhatsz is nekem

E-MAIL itt

vebkettő

Friss topikok

  • doggfather: Nem tipikusan tipikus gengszterfilm Londonból, hátborzongató, misztikus, majdnem zavaró zenével és... (2022.06.09. 14:36) Hosszú nagypéntek - Villámkritika
  • Orosdy Dániel: Volt azért még spagettiwestern a Keoma után, pl. Michele Lupo különösen elszántan őrizte a lángot ... (2020.01.16. 17:17) Alkonytájt, vérben úszva - Keoma
  • Orosdy Dániel: @Huber Zoltán: Tisztelt-Kedves Zoltán! Megtisztelő, kedves válaszát előre is köszönöm utólag! Ma... (2018.01.19. 11:08) Ezt néztem 2017-ben!
  • scorsesefan: Visszaolvastam, nincs igazam, visszaszívtam. :) (2016.11.11. 11:59) MŰ! - Az idei nyár margójára
  • Huber Zoltán: @Orosdy Dániel: Jaja, nagyon frankó doksi. kösz a tippet. Az milyen már hogy a főgonosz method act... (2016.11.03. 10:03) Slumber Party Massacre

Címkék

127 óra (1) 2012 (1) 30 perc vagy annyi se (1) adósság (1) adrian messenger listája (1) after life (1) agora (1) akció (96) aki kaurismaki (6) alan j pakula (1) alejandro amenábar (1) alice csodaországban (1) alkonyat (1) állomásfőnök (1) almodovar (2) álom.net (1) álomháború (1) amador (1) amerika (18) amerikai gimi (13) amerikai pite (2) amerika kapitány (1) anges varda (2) animáció (10) antal nimród (2) anthony zimmer (2) apacsok (1) apák fiúk (2) apokalipszis (13) aranydenevér (1) armored (1) árnyak a paradincsomban (2) avatar (2) az embervadász (1) az utazo (1) a bika (1) a félelem minisztériuma (1) a halál keresztútján (1) a harcos (1) a legyőzhetetlen (1) a ninja bosszúja (1) a ninja bosszúja. (1) a ninja színre lép (1) a pap (1) a serious man (2) a team (1) bad taste (1) balada triste de trompeta (1) barátság extrákkal (1) bent hamer (1) bérgyilkos (1) bette davis (1) biciklitolvajok (1) bikicsunáj (1) billy wilder (2) black mama white mama (1) blaxploitation (1) blockbuster (3) blow out (1) bombák földjén (2) bőr amelyben élek (1) bosszúállók (1) brian de palma (1) brit (6) bruce lee (1) budapest pozitív (1) bunuel (1) buried (1) burke hare (1) cameron (1) capa (1) capra (2) cat people (1) cemetery junction (1) chacun son cinema (1) charley varrick (1) chopping mall (1) christopher nolan (2) chuck norris (1) cleo 5 től 7 ig (2) clint eastwood (5) coen fivérek (5) conan a barbár (1) cowboyok űrlények (1) crazy heart (1) csak szexre kellesz (1) cseh film (3) csempészek (1) csereüvegek (1) csúcshatás (1) dallas (1) dalok a második emeletről (1) date night (1) dead end drive in (1) démonok (1) denis hopper (1) dexter (1) doktor parnasszus (1) dokumentumfilm (5) dolph lundgren (10) drágaságom (1) dráma (1) driller killer (1) drive (1) eden lake (1) egek ura (1) egymondatos kritika (4) egyszerűen bonyolult (1) egy hét marylinnel (1) egy kettő három (1) egy mukkot se (1) éhezők viadal (1) éhség (1) éjfélkor párizsban (1) éjszakai járat (1) elatkozottak faluja (1) éli könyve (1) el libro de piedra (1) emmerich (1) eredet (2) Ernest Borgnine (1) északi filmek (20) eurotrip (1) expendables (2) exploitation (3) facebook (1) falfúró (1) fantasy (1) fantasztikus mr fox (2) fantom az éjszakában (1) farkasember (1) fast five (1) fejvadász (1) fekete hattyú (1) felhangolva (1) felperzselt föld (1) félszemű (1) feltámadás (1) férfit látok álmaidban (1) fertőzés (1) fifti fifit (1) filmfesztivál (1) filmötlet (2) filmszemle (1) filmtörténet (14) fincher (3) fitzcarraldo (1) foci (1) forgalmazás (1) forráskód (1) fortelmes fonokok (1) fortress (1) fotó (1) foxy brown (1) francia film (10) francia új hullám (2) friss levegő (1) fritz lang (2) frozen (1) gengszterfilm (2) géniusz (1) george clooney (1) ghost writer (1) gimiboszi (1) gnómeo júlia (1) gondozoo (1) gonosz érintése (1) gonosz papjai (1) gorillaz (1) grifters (1) guy ritchie (1) gyilkosok krémje (1) gyilkos robotok (1) gyurmafilm (1) háború (10) hajrá bolgogság (1) hajszál híján úriember (1) halalhozo 3000 (1) halálos játszma (1) halál a hídon (1) harcosok (1) harminchat (1) három testőr (1) harry brown (1) hasta la vista (1) ha eljönnek a bomberek (1) hellókarácsony (3) herzog (2) hétévi vágyakozás (1) hitchcock (2) hobo with shotgun (1) holló (1) hollywood (29) hónap filmje (1) horror (37) hozd el nekem alferdo garcia fejet (1) hud (1) huelva (1) humor (1) icarus (1) idegen arcok (1) időutazás nagy kérdései (1) időutazó felesége (1) ifjúsági film (1) igazi kaland (1) igazság ára (1) így ért véget a nyaram (1) ikarie xb1 (1) il grande silenzio (1) inception (1) indie (2) informant! (1) inkubátor (1) insidious (1) invention of lying (1) invictus (1) ipi apacs (1) iraki háború (1) ismeretlen férfi (1) i saw the devil (1) jackie brown (2) james bond (1) jóbarátok (1) johnny english (1) john hillcoat (2) john huston (1) jonah hex (1) kaméleon (1) karátos védelem (1) karib tenger kalózai (1) kecskebűvölők (1) kémfilm (2) képregényfilm (16) képregényhősök (1) kick ass (2) killer inside me (1) killshot (1) kill the irishman (1) kincsek (5) kincsek a szemétben (1) kincskereső (2) kínzó kérdések (2) király beszéde (1) kommandó (1) kommandóbázis (1) könnyű nőcske (1) köntörfalak (1) könyv megfilmesítés (1) következő három nap (1) közösségi háló (1) közösségi hálózat (1) krimi (27) kritika (3) lakodalmas zombik (1) láng és citrom (1) lány és a farkas (1) larry crowne (1) lars von trier (1) la jetée (1) legrosszabb (1) le havre (1) linda (1) listák (4) lookout (1) lopott idő (1) luther (1) machete (2) maffiózók (1) magyar film (27) mai manó (1) majmok bolygója lázadás (1) mandela (1) manhunter (1) martha marcy may marlene (1) mary and max (1) mary és max (1) másnaposok 2 (1) mccarthy (1) megasztar 5 (1) még egy év (1) melodráma (3) mel gibson (2) michael mann (1) mickey rourke (1) mildred pierce (1) mission impossibe 4 (2) mítoszok (15) mi a gond velem (1) mocskos zsaru (1) mozi válsága (2) művészfilm (3) nácik (1) negyedik (1) nighthawks (1) nincs határ (1) női filmek (1) nokas (1) nothing (1) no country for old man (1) nyár csend tenger (1) nyolcak (1) nyolcvanas évek (18) nyomorultak (1) offtopic (25) oidipusz komplexus (2) öldöklés istene (1) once upon a time in mumbaai (1) önreklám (4) ördög (1) orosz (1) oroszlánszív (1) országút fantomja (1) őrült dilis szerelem (1) oscar 2010 (3) összeesküvés (1) ötödik sebesség (1) pam grier (1) pancser police (1) parallax terv (1) párterápia (1) paul (1) peckinpah (2) pénisz (1) peter jackson (2) pezsgős gyilkosságok (1) piranha 3d (2) plakátok (42) polanski (3) poligamy (1) pornó banda (1) predators (1) prom (1) propaganda (2) ragadozók (1) red (1) rémálom az elm utcában (1) repo man (1) ricky gervais (2) robert rodriguez (2) robin hood (1) róma (1) romatikus komédia (15) rövid (51) salt (1) sci fi (24) scorsese (2) seagal (6) segal (1) sejtcserés támadás (1) shadows in paradise (1) sherlock holmes (2) sikoly 4 (2) slumber party massacre (1) sons of anarchy (1) sorozat (21) sorsügynökség (1) sötétség határán (2) spanyol (5) sportfilm (1) stand up (2) station agent (1) streets of fire (1) submarine (1) super (1) svéd film (1) svindlerek (1) szandi mandi (1) szellemharcosak (1) szellemíró (1) szemekbe zárt titkok (1) szerelem és más drogok (1) szerelem kolcsonbe (1) szex (2) sziget (2) sziget 2011 (1) szingli (1) szinkron (1) szittya mozi (1) szomszédok (2) szörfös ninják (1) sztereotípia (1) szuletes (1) szupercsapat (1) takeshi kitano (1) tarantino (6) team building (1) ted (1) terhelt társaság (1) terry gilliam (1) testrészek (1) tévé (2) tévésorozatok (1) the (1) the hunger (1) the hurt locker (1) the kids are all right (1) the revenge of the ninja (1) the road (1) the war game (1) the way back (1) thor (1) thriller (31) tim burton (2) tintin (1) titánok harca (1) tíz kicsi indián (1) tojások (1) tökéletlen idők (1) tolvajok városa (1) tomorrow when the war began (1) tony scott (2) topkapi (1) torrente (1) torrente 4 (1) toy story (1) tőzsdecápák (1) transformers 3 (1) triumph des willens (1) tron (1) turné (1) turnéfilm (1) twilight (5) up in the air (1) utódomra ütök (1) vagyunk akik vagyunk (1) valhalla rising (3) vámpír (5) váratlan örökség (1) varjoja paratiisissa (2) vasember (1) vaslady (1) végső állomás 5 (1) vérnyulak éjszakája (1) vígjáték (53) viharsziget (1) virgin suicides (1) vizsga (1) vratné lahve (1) wanderlust (1) welles (1) werner (1) western (19) wes anderson (3) whatever works (1) white stripes (1) winters bone (1) woody harrelson (1) x men (1) yellow sea (1) Yongseoneun (1) zajháborítók (1) zenekar látogatása (1) zöld darázs (1) zöld lampas (1) zombieland (1) zombifilm (3) Címkefelhő

Se sei vivo spara - Lőjj, ha élsz!

2020.01.09. 09:01 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

sei.jpgA spagettiwesternre elsősorban mint populáris, tehát attrakció- és látványorientált műfajként gondolunk, holott szép számmal akadnak markáns alkotói vízióikat és/vagy komoly politikai állásfoglalásokat felvonultató művek. Sőt, a legjobbak közé éppen azok a filmek érnek fel, ahol a közönség szórakoztatásához mélységek is társulnak. A Se sei vivo spara (melynek névtelen hősét a nemzetközi forgalmazásban a jól csengő Djangóra keresztelték) egy kifejezetten művészi igényű, kimondottan intellektuális darab, mely nem mellesleg a zsáner egyik legfurább,legőrültebb alkotása.

A film az ismerős vadnyugati kulisszák mögött igen súlyos kérdéseket feszeget. A félvér Idegent egy sikeres rablás után a társai elárulják és kivégzik, két indián azonban visszahozza őt az életbe és a furcsa hármas együtt ered a zsákmánnyal meglépő banda nyomába. A feltámasztás aktusát leszámítva azért még mindig szabályos bosszútörténetként induló cselekmény újabb váratlanul fordulatot vesz, mikor a rablók egy Gyötrelem névre keresztelt fura városkába érnek. A helyi polgárokat azonnal megrészegíti az arany és azon nyomban egymás torkának esnek. Hősünk eközben nagyrészt passzívan sodródik az egyre brutálisabbá váló eseményekkel.

Az elsősorban Bertolucci szerzőtársaként ismert Franco Arcalli bizarr forgatókönyve a fasizmus, a rasszizmus és kapzsiság problémáit járja körül, melyből Giulio Questi egy véres és szürreális anti-westernt farag. A beszédes nevű poros világvégi település az anyagias világ metaforája. Az alkotók a véres, sokkoló jeleneteket komoly egzisztencialista emlélkedésekkel ellenpontozzák. A homoerotikus áthallások, a törékeny költőiség szadisztikus erőszakkal keverednek. A bizarr filmnyelvi megoldások valósággal a retinánkba égnek, a film nemcsak az acid westernek rokona, de a posztmodern műfaji őrületek egyik figyelemreméltó előfutára. A Se sei vivo spara kétségtelenül meghökkentő darab, egy vadnyugatra csempészett merész művészfilm, mely nem véletlenül örvend komoly kultusznak a műfaj rajongói között.

Kevéssé ismert, kiváló spagettiwesternek - Isten megbocsát, én nem!

2020.01.07. 07:17 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

Giuseppe Colizzi szikár, meglepően erőszakos westernjét manapság azért szokás emlegeti, mert itt látható először együtt Bud Spencer és Terence Hill később olümposzi magasságokba emelkedő duója. Az Isten megbocsát, én nem! azonban még jelentősen eltér azoktól a későbbi könnyedebb, humorral és burleszkes verekedésekkel fűszerezett filmektől, melyekkel az ikonikus páros azonosítjuk. A spagetti westernek is csak néhány évvel később, a Trinity-filmek sikerei után járatták csúcsra a komikumot és az elrajzolt karakterekereket, Bud és Terence találkozásakor a könnyedebb vonal még csak nyomokban volt jelen az olasz vadnyugaton. Aki tehát a hagyományos BSTH- vagy Ördögjobbésbalkeze-elvárásokkal közelít az 1967-es bemutatkozó darabhoz, nagyot fog csalódni, A saját jogán Colizzi műve azonban igen figyelemreméltó, komoly erényeket felmutató, kimondottan tetszetős spagettiwestern.

deus_perdoa_eu_nao_dio_perdona_io_no_019.jpg

Címkék: spagetti western

Kevéssé ismert, kiváló spagettiwesternek - Wanted

2020.01.05. 05:01 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

want.jpgA rutinos Giorgio Ferroni rendező és az akkoriban sikert sikerre halmozó Giuliano Gemma az Egy lyukas dollár kissé konzervatív, ám rendkívül stílusos westernjében dolgoztak együtt először. A veterán ex-katona kiválóan elmesélt bosszútörténete komoly sikereket aratott, hogy a filmet rögtön két folytatás követte, laza trilógiává bővítve Ferroni és Gemma együttműködését. Az 1967-es Wanted a bevált stábbal, a kipróbált alkotóelemekből készült, vagyis az első mozi alapképletét variálja tovább. Gemma leszerelő déli katona helyett ezúttal ugyan becsületes sheriffként lovagol be a városba, a helyi hatalmasságok azonban most is durván tőrbe csalják. Hősünk kénytelen a törvény másik oldalára állva kideríteni az igazságot, majd kíméletlenül leszámolni a gonosz ellenfelekkel.

Ferroni rá jellemző módon ezúttal is klasszikus vonalvezetésű, amerikai hangulatú westernt forgat, ám a fiatalabb honfitársaira jellemző zsánerjátékok elmaradását a korábbiakhoz hasonlóan most is ötletes elbeszélői fogásokkal és csalhatlan ízléssel kompenzálja. A Wanted kellemes csemege a műfaj szerelmeseinek, a film ráadásul még távolról ugyan, de egyértelműen a később felfutó akciófilmeket előlegezi meg. Az ártatlanul megvádolt, magányos sheriff, a nagydumás hamiskártyás barát, a szerelmi szál motívumai a nyolcvanas években számos városi igazságosztónál felbukkannak. A látványos bunyók, a film közepébe ékelt lehengerlő szekeres üldözés simán beférnének bármelyik jobb akciófilmbe.

Címkék: spagetti western

Forradalmi spagetti - Tepepa

2020.01.03. 03:01 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

220px-Tepepa.jpgA túlnyomóan balos elkötelezettségű olasz alkotók gyakran használták politikai metaforaként a vadnyugatot. A politikai felhangok a spagettiwesternek fontos alkotórészei, ám csak igen kevesen fogalmaztak olyan egyértelműen, mint Giulio Petroni ebben az 1968-ban készült filmjében. A Tepepa szenvedélyes baloldali kiáltvány, mely a kor eseményeire reagálva a társadalmi egyenlőséget zászlajukra tűző mozgalmakat is komoly kritikával illeti. A szabadságharc és a forradalom ellentmondásait kutató film erősen feszegeti a műfaj határait, hisz a történet az ismerős kalandelemek helyett a felkelők dilemmái körül forog. Az akciók helyett a karakterekre kerül a fő hangsúly.

Bár első pillantásra egy klasszikus, a mexikói forradalom időszakában játszódó zapata-westernről van szó, a mű az 1910-es években játszódik, így a vásznon automata pisztolyok és autók is feltűnnek. Az ipari fellendülést, a kapitalista fejlődést és gazdagodást szimbolizáló járművet azonban nem a benzin hajtja, hanem a szegényeknek kell tolniuk. Petroni kiábrándult, pesszimista látleletében a fejlődés ábránd csupán, de a jelszavak és az ideák is üres lózungok, a barátság és bajtársiasság pedig már örökre elveszett.

Címkék: spagetti western

Kevéssé ismert, kiváló spagettiwesternek - 10.000 dollari per un massacro

2020.01.01. 10:01 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

Massacro1_NewVersion.jpgA korábban bevált receptek ügyes felhasználása és az érdekes újítások ideális aránya jellemzi a 10.000 dollari per un massacro nem hivatalos Django-folytatását, mely nemcsak az ikonikus figura egyik legizgalmasabb “eretnek” kalandja, de a műfaj egy talán kevéssé ismert, mégis csodálatos gyönyszeme. A bosszú és a barátság alapmotívumaira épített történet egy hidegszívű fejvadász (Django) és egy kegyetlen bandita különös párharcát követi végig, ám számos pontos csavar egy határozottat az ismerős képleten. Az erősen stilizált, álomszerű jelenetek, a markáns képi világ és a szándékoltan ellentmondásos karakterek kifejezetten egyedi atmoszférát teremtenek. A jó és a rossz közötti határvonal elmosódik, az egymásra vadászó két férfi között sajátos kapcsolat formálódik, az események alakulásában a nők is kitüntetett szerepet játszanak.

A szürrealizmus felé kacsingató tengerparti (!) nyitán, a szereplők erőteljes sminkje (!!), illetve a szerelem, a családi kapcsolatok és a bajtársiasság erőteljes megjelenítése sajátosan kevert hangnemet eredményeznek. A később Sartana megformálásával híressé lett Gianni Garko hőse kérlelhetelten, pénzsóvár fickó, mégis fehér selyemsálat visel és egy nőért aggódik. Claudio Camaso (Gian Maria Volonté öccse) romlott és kegyetlen bandita, mégis könnyeket ejt az apjért. Az alkotók komoly pszichológiai mélységekkel gazdagítják a karaktereket, az erőteljes színekkel, vaskos túlzásokkal megformált jelenetek pedig hol cinikusan érzelmesek, hol a paródia és a giccs határán táncolnak.

Címkék: spagetti western

Ezt néztem 2019-ben!

2019.12.31. 23:59 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

Senki nem kérdezi már tőlem, hogy mint középhaladó filmkritikus, mégis mennyi filmet nézek úgy nagy átlagban? Tényleg sokat járok moziba? Meg amúgy egyáltalán...hogy is van ez az egész?! 

A rejtélyek iránt rajongó Nyájas Olvasó számára azért ismét remek hírem van! Nem kell tovább álmatlanul hánykolódni, ugyanis a tavalyi év folyamán ismét szorgosan feljegyeztem mindent, amit a hajtás után meg is osztok. Íme:

Ezt néztem 2018-ban!

2018.12.31. 23:59 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

Többen (nem ketten, hárman) kérdezték tőlem, hogy mint középhaladó filmkritikus, mégis mennyi filmet nézek úgy nagy átlagban? Tényleg sokat járok moziba? Meg amúgy egyáltalán...hogy is van ez az egész?!

A rejtélyek iránt rajongó Nyájas Olvasó számára remek hírem van! Nem kell tovább álmatlanul hánykolódni, ugyanis a tavalyi év folyamán ismét szorgosan feljegyeztem mindent, amit a hajtás után meg is osztok. Íme:

Ezt néztem 2017-ben!

2018.01.18. 17:55 | Huber Zoltán | 3 komment

Sokan (értsd két ember) kérdezték tőlem, hogy mint középhaladó filmkritikus, mégis mennyi filmet nézek átlagban? Sokat járok moziba? Meg amúgy egyáltalán...hogy is van ez az egész?! 

A rejtélyek iránt rajongó Nyájas Olvasó számára remek hírem van! Nem kell tovább álmatlanul hánykolódni, ugyanis a tavalyi év folyamán szorgosan feljegyeztem mindent, amit a hajtás után meg is osztok. Íme:

Címkék: mítoszok

Bödőcs Tibor Londonban

2017.08.11. 10:52 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

Nincs irigylésre méltó helyzetben Bödőcs Tibor, hiszen egy olyan közegben próbál minőségi stand-upot csinálni, ahol a humor sokak számára a “Szeszélyes évszakok - Bepálinkázott vőfélyek - Reggeli rádiósók” éjsötét bermuda-háromszögével egyenértékű. Az utóbbi néhány önálló estjében Bödőcs már szándékosan szünettel választja el a komolyabb, húzósabb “közéleti” blokkot a búcsúszentlászlói kocsmai sztoriktól. Az első rész jóval okosabb, karcosabb, belemenősebb poénjai közben állandóan reflektál is a többség igényeire, azaz beígéri a zalai életképeket, így nyomva le a műsor mívesebb részét az ilyesmire még sajnos mindig nem eléggé fogékony nézők torkán. E missziós szándéka különösen dicséretes, másrészt az is egyértelműnek tűnik, hogy egy nyitottabb közönséggel a háta mögött egészen izgalmas dolgok felé nyithatna.

Bödőcs londoni estje ezért is volt különösen izgalmas, hisz a külhoni magyarok nyilvánvalóan fogékonyabbak, vagy legalábbis erőteljesebben reagálnak arra a maró közéleti iróniára, ami olyan jól megy neki. Az egyébként Cefre palota címen turnéztatott műsor legerősebb része így értelműen az Abszurdisztánt ostorozó vonal*, ami a kinti magyar közönséggel tényleg tökéletesen működik (és már most borítékolható, hogy az anyag egyes részei gyorsan klasszicizálódni fognak). A második etapban ellenben néhol egyértelmű fásultság érződik és nyilvánvalóan megújulni is nehezebb ezekkel a motívumokkal. Mintha ez lenne a szükséges kötelező kör ahhoz, hogy az őt jobban izgató témákkal is el tudja érni a rajongóit. Bödőcs nem véletlenül váltott csatornát és hagyta ott az akolt, ahogy az örömtelimódon épp növekvő youtube-aktivitása is sejtetni engedi, tartani fogja az élesebb, kritikusabb, intelligensebb irányt. A közhisztéria növekedésével talán a közönség is jobban vele fog tartani.

 

Címkék: stand up

Bo Burnham: Make happy

2017.08.09. 10:52 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

Bo Burnham az első felületes pillantásra nem sokban különbözik a vicces dalszövegekkel klikkvadászó youtube-komikusoktól. Burnham 2006-ban, tizenhat évesen kezdett videókat posztolgatni és az eddig is nyilvánvaló volt, hogy képes tökéletes popszámokat írni és van érzéke az iróniához, de hogy ebből valami komolyabb is kisüljön, arra egészen tavalyig várni kellett. Második önálló estje, a 2013-as what ugyan már megvillantotta a még mindig szemtelenül fiatal komikus szerteágazó tehetségét, de az igazán nagyot tavaly dobta. A Make happy valósággal szétrobban a kreatív energiáktól és Burnham tökéletesen időzített produkciója végre megkapja azokat a mélységeket, melyek eddig hiányoztak a dolgaiból.

Szorongás, szereplési vágy, hírnév - Burnham görbe tükröt tart a szórakoztatóipar és a saját démonai elé, miközben az előadása lenyűgözően széles skálán mozog. A bizarr táncbetétektől a váratlan tempó- és műfajváltásokon át a szürreális rapbetétekig állandó a váltás. Burnham végig interakcióban marad a közönséggel és az avantgarde színház felé tolja a stand up határait. A Make happy váratlan, kiszámíthatatlan és meghökkentő, a könnyedebb sztoriktól az egészen sötét témákig terjed, folyamatosan támadva a néző komfortzónáját. A finálé elképesztő flow-bravúrja Burnham eddigi munkásságának esszenciális töménységű, tovább már nem nagyon fokozható összegzése. Egyszerre szomorú és katarktikus élmény, ahogyan a még mindig csak huszonhat éves előadó földre dobja a mikrofont és kilép a fényből. Rettentően izgalmas kérdés, vajon mit talál ki legközelebb.

 

Címkék: stand up

Láttuk még...(csak szöveg és semmi más bejegyzés edition)

2016.12.08. 02:37 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

Rawhide - Ismét fejet kell hajtanunk Tarantino ízlése előtt, mert megint remek helyről merített inspirációkat. Henry Hathaway számos ismert filmet jegyzett hosszú rendezői pályafutása során (Niagara, True Grit többek között), a Rawhide viszont azért került most újra a figyelem középpontjába, mert az alapszituációja az Aljas nyolcasban köszön vissza. Úgynevezett "stage station" westernről van ugyanis szó, a cselekmény egy távoli állomáson játszódik és a vadnyugati körítés mögött egy valódi thriller ketyeg. Nem az akciókon van ugyanis a hangsúly, hanem a foglyul ejtett személyzet és a bűnözők macska-egér játékán. Van itt bőven megtévesztés, szökési kísérletek és elsőrangú antihősök, a film pedig kiválóan öregedett, a tempó még mai szemmel is teljesen rendben van. Mindenképp érdemes felfedezni ezt az 1951-es gyöngyszemet.

Triple 9 - John Hillcoat és egy raklapnyi elsőrangú színész egy kemény heistfilmben? Sokat ígérő együttállás még akkor is, ha ezúttal nincs egy Nick Cave vagy Cormac McCarthy a háttérben. Az ausztrál rendező most is valahol a törvény és a törvényen kívüliség határzónájában mozog és egy viszonylag zárt mikroközösség viszonyai érdeklik, de nagyon úgy tűnik, a kortárs körítéssel nem nagyon tud mit kezdeni. Hillcoat sehogyan sem találja a rá jellemző költőiséget a fullasztó atlantai betondzsungelben, ahogyan az érezhetően túlírt, túl sok figurát mozgató forgatókönyvvel sem tud mit kezdeni. A sztori fordulataival és az akciókkal ugyan nincs gond, de a karakterek és az őket mozgató dilemmák feltárása elmarad, hiába alakítják őket valóban kiváló színészek. Mélység nélkül csak a csillogó felszín marad, ami megbocsátható egy iparosnál, ám Hillcoat munkásságát ismerve egyértelmű csalódás. 

Hardcore Henry - A GoPro kamerák terjedése óta az FPS-játékok vizuális esztétikája teljesen meghódította az extrém teljesítményeket hajszolók világát. A youtube különösen termékeny táptalaja az egyéni nézőpontból rögzített tettek megosztásának: ha biztosítás nélkül megmászol egy felhőkarcolót vagy ernyő nélkül veted magad a mélybe, meg sem történt, ha nem teszed fel a világhálóra, mit is láttál közben. Törvényszerű volt tehát, hogy előbb-utóbb egész estés film is készül az új vizuális esztétika mentén és abban sincs semmi meglepő, hogy pont oroszok jegyzik a dolgot. Egy élőszereplős videójátékba csöppenünk, bunyókkal, lövöldözéssel és mindenféle hajmeresztő kaszkadőr-mutatvánnyal, ami tényleg baromi látványos, mégis azért lesz fontos, mert tökéletesen rávilágít az efféle kísérlet törvényszerű kudarcára. Borzongató látványelemnek ugyanis kiváló mindez, de az FPS-módnak van egy kínzó paradoxona, nevezetesen ha nem mi játszunk/éljük át, a dolog gyorsan veszít az intenzitásából. Ironikus dolog, de ha a fejébe vagyunk zárva egy szereplőnek, kevésbé tudunk azonosulni vele, mintha a hagyományos külső nézőpontból figyelnénk. Kevesen szeretik ugyanis órákig nézni, ha valaki más irányítja a figurát, az igazi móka mégiscsak az, ha mi nyomogatjuk a gombokat. A Hardcore Henry figyelemreméltó és kudarcában is rendkívül izgalmas próbálkozás, amit megcsinálni fényévekkel jobb lehetett, mint végignézni.

A törzs - Sokkolnia kellett volna az ukrán süketnémák zűrt közösségéből felbugyogó brutalitásnak, de a zsigeri hatás helyett inkább a cirkuszi mutatványok különös egzotikumát árasztotta magából a film. Az alkotók valóban nagy találmánya a jelnyelv használata és a néző pimasz kirekesztése, ezen túl azonban vaskos vadkeleti sztereotípiákkal soroznak minket, ami sokat ront az összképen. Ahogy azt nyugaton elképzelik, az osztrák határ után már csak rohadó, ronda épületek, korrupció, kurvák és erőszak honol a barbár vadonban. Az alkotók számítása persze bejött, filmjük szépen turnézott a világban.

MŰ! - Az idei nyár margójára

2016.11.07. 14:54 | Huber Zoltán | 5 komment

Tényleg gyengébb volt az idei nyár a mozikban, mint máskor? Ha szigorúan a bevételi eredményeket és az összképet nézzük, a hollywoodi stúdióknak nincs okuk komoly aggodalomra még akkor sem, ha jelen állás szerint ez az év pénzügyileg nem lesz kiemelkedő. A főösszegen érdemben már csak a Zsivány egyes milliárdjai fognak javítani (na jó, azért még a Doctor Strange és az Assassin's Creed "aprója" is számíthat), a nagy rekordok viszont elmaradtak. Ha pedig a hagyományos "nyári" szezonban csatasorba állított látványosságokat nézzük, a helyzet már korántsem rózsás. A nézők még csak-csak beültek ezekre az agyonreklámozott darabokra, de szeretni már kevésbé szerették őket. Nem csupán a kritikusok fanyalgásról van szó, a DC fanatikus hívőit leszámítva a közvélemény húzta a száját és végül a jegyeladások is rendre elmaradoztak a tervezettől. Bukásokról a globális adatokat figyelembe véve szó sincsen, de azért mégiscsak intő jel, hogy ezt a nyár feledhetőként vagy egyenesen borzalmasként került be a köztudatba. Aminek egyébként lehet örülni, mert vagy a producerek vonják le a megfelelő következtetéseket, vagy jövőre bedőlnek a sátortartók és végül jön a megtisztulás. A nagy látványfilmek rákfenéje ugyanis soha ilyen látványosan nem domborodott még ki, mint ebben a szezonban: a mindent ízetlen műanyaggá degradáló műviség az, ami miatt az élvezhetetlenség határát súrolták a nagy reményekkel moziba küldött filmek.

tarzan_2016.jpg

Címkék: hollywood

Wow! - Sing Street

2016.11.01. 11:36 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

Fiú találkozik a lánnyal. A lányt nem érdekli a fiú. A fiú zenekart alapít. Ennyi és nem több a Sing Street sztorija és mint tagline, ez került a plakátokra is (a takarékos angol nyelven tényleg maga a minimalista tökéletesség: Boy meets girl, girl unimpressed, boy starts band). Az ír John Carney nagy bravúrja, hogy a lehető legegyszerűbb alapelemekből építkezve hibátlan feel good mozit készített, amit csak az nem fog szeretni, akinek nincs szíve. Tinédzser hősünk szülei válnak és emiatt kénytelen Dublin egy rosszabb gimijébe járni. Itt pillantja meg a nála jóval magasabb súlycsoportba tartozó lányt, ezért gyorsan összehoz egy zenekart és stílusilag kábé végigzongorázzák a nyolcvanas évek fontosabb brit popzenei irányzatait. Akár azt is mondhatnánk, a Sing Street a gimifilmek és a musical egykor szebb napokat látott műfajának szerelemgyereke, hisz hősünk a zenén keresztül talál rá a barátságra, szerelemre és végül önmagára. Mindebben gigantikus nyál- és giccspotenciál lakozik, ám az író-rendező Carney lazán kikerüli a kínálkozó csapdákat és kliséket. Hiteles arcokra osztja a szerepeket, érzékletesen ragadja meg a miliőt és mindenből pont a megfelelő mennyiséget adagolja. Carney tulajdonképp monomániás szerző, életművében az alkotás (és a zene) megváltó ereje alapmotívum, ráadásul nagyon érzi, miként lehet könnyed természetességgel bedolgozni a dalokat a filmszövetbe (az előző művét itt méltattuk). Most sincs ez másképp, a felcsendülő szerzemények szervesen kapcsolódnak a sztorihoz és a cselekmény szempontjából is fontosak és elsőrangú, gyakran kimondottan önironiku  klip-betétként is helyt állnak. Nincs mit ragozni ezen, itt tényleg minden a helyén van, a Sing Street mégis azért lesz az utóbbi évek egyik legjobbja, mert érezhetően szívből készült.

tumblr_static_5pmkp6ctiyw4w080oc0s4kgwk.jpg

 

Láttuk még...

2016.10.26. 13:52 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

Pénzes cápa/Money monster

moneymonster.jpgNem igazán jó eredmény, ha tisztán érezzük a szándékot és az igyekezetet, de a célzott hatás csak nem akar összejönni. Jodie Foster a rendezői székben, George Clooney és Julia Roberts a stáblista elején, a szatíra mégsem csíp, a média és a kapitalizmus fricskázása kimondottan vérszegény. Az üzleti műsorok és a részvényárfolyamok közötti összefüggés ennél alaposabb vizsgálatot érdemelne, az itt felhozott érvek és bírálatok legalább annyira mélyek és cizelláltak, mint egy vaskos betűkkel felpingált transzparens egy antiglobalista tüntetésen. Ha mélysége nincs is, szórakoztató szerda esti filmnek persze simán elmegy a dolog, de ha a valódi médiakritikát akarunk látni, Sidney Lumet vonatkozó remekléseivel érdemes kezdeni. Akit pedig a részvénytársaságok machinációi érdekelnek, az nézze meg a Krízispont című alapművet.

Idegpálya/Nerve

nerve.jpgLe a kalappal a jobb híján a young adult címke alá sorolt sikeres írók előtt, ilyen pofátlanul egyszerű ötletekből az eladási listák és Hollywood látókörébe kerülni bizony nem kis teljesítmény. Jeanne Ryan például úgy másolta le az Éhezők viadala nem mellesleg szintén máshonnan csent receptjét, hogy fogta a "felelsz vagy mersz" klasszikus tinibulis játékát és olyan kurrens témákkal öntötte nyakon, mint a közösségi média, az online zaklatás és a youtube-hírnévét a saját életüket kockáztató idióták. Az Idegpálya ennyiben valóban fontos dolgokról beszél, de persze éppen csak érintőlegesen, a lényeg ugyanis az örök mese a rút kiskacsából hattyúvá váló tinilányról, ami mindig ott van ezek mögött a történetek mögött, legyenek bár a legvadabb anti-utópiába csomagolva. Elődeihez hasonlóan az Idegpálya is sikeresen frissíti fel a képletet és betalál a célközönségnél, az elfogulatlan nézőnek pedig a snapchat-generáció lelki világa és az ehhez passzoló, rikító neonba hajló képi világ miatt lehet érdekes. 

A zátony/Shallows

shallows_1.jpgEgyszemélyes cápás film? Amennyire figyelemfelkeltő, legalább olyan kétesélyes a koncepció, hisz mégiscsak másfél órát kell kitölteni azzal, hogy egy csaj egy cápa elől menekül. A forgatókönyvíró dicséretére legyen mondva, a zátonyon ragadó szörfös és a víz alatti lény küzdelmét sikerül kilencvenes percig érdekessé varázsolni, nyilván némi terhelt múlttal, random felbukkanó emberekkel és az ilyenkor szokásos fordulatokkal. A mostanság Liam Neeson akciófilmes vonalát egyengető katalán Jaume Collet-Serra mindehhez szép képeket pakol és pontosan adagolja a feszültséget, Blake Lively meg nyilván jól néz ki a neoprén ruhában. Egyetlen dolog hiányzik csak, az viszont nagyon, a tisztes iparosmunkán túl sem komolyabb invenciókkal, sem váratlan meglepetésekkel nem fogunk találkozni.   

 

 

Elle

elle.jpgPaul Verhoeven nyolcvanhoz közelítve is nagyon tud. Bár új thrillere a csúcsműveitől elmarad, a franciásan elegáns szexuális mélyfúrása simán veri a kortárs mezőnyt. Hősnőnket megerőszakolják a lakásában és a játékidő előrehaladtával úgy tűnik, őt ez a legkevésbé sem zavarja. A forgatókönyv ügyesen homályban hagyja a tettes személyét, sőt, egy idő után szinte lényegtelenné is válik a dolog, annyira elmerülünk a fő- és mellékszereplők kusza viszonyrendszerében. Verhoeven mesterien térképezi fel ezt a világot, odaszúrva egy részről a burzsoá kertvárosi létnek, másrészt a szétzilálódott nyugati-európai családmodellnek. Távol álljon tőlem, hogy bunuelezni vagy újhullámozni kezdjek, de itt bizony ilyen szelek fújdogálnak, kiegészítve a holland mester provokatív gesztusaival és rutinjával. Az előbb felsorolt fricskák ráadásul nem lógnak a levegőben, hisz mind azt szolgálják, hogy megértsük a címszereplő (elle - a női ő) szexuális vágyait és késztetéseit. Némi sallang és túlcsavartság ugyan rontja az összképet, de ha negyven évvel ezelőtt készül ez a film, hanyatt vágódnának az akadémikus kritikusok.

Double feature: Don't breathe/Hush

2016.10.19. 12:55 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

A "home invasion" a thriller és horror rokon műfajainak egyik legalapvetőbb szituációja, és minimum a film noir óta jelen van a mozi történetében. Az otthonában ragadt áldozattal igen könnyű azonosulni és aki rezzent már össze olyankor, mikor a sötétben megreccsen a padló, az ha csak másfél órára is, de a kívülről támadó gonosztól is félni fog. Az alaphelyzet nem véletlenül kedvelt a filmesek körében és ez egyúttal azt is jelenti, hogy jelentősen elhasznált, vagyis a formulával egyre ritkábban sikerül újat dobni. A Purge alkotói például disztópikus politikai szatírává fazonírozták a dolgot, a legjobb eredményt mostanság mégis azok érték el, akik az támadó-áldozat viszonyrendszerét gondolták újra. A minta mindkét esetben a Várj, míg sötét lesz kiszolgáltatott vak hősnője, míg azonban a Hush megelégszik a testi fogyatékosság cseréjével, a Vaksötét (Don't breathe) az egész képletet felforgatja.

Láttuk még...

2016.10.10. 13:11 | Huber Zoltán | 2 komment

Purge: Election year


the-purge-election-year-1.jpgKimondottan példaértékű az a fajta műfaji érzékenység, amivel a Purge alkotói a B-filmes mezőny fölé tudják emelni a sorozat epizódjait. Már az első rész is frissítőleg hatott, az egyébként nem túl bonyolult disztópikus szatírával sikerült szórakoztatóan felkavarni az ezerszer látott kertvárosi ostromszituációt. A harmadik rész még ennél is szemfülesebb és remek taktikai érzékkel megy rá az aktuális politikai szituációra. Az elnökválasztás témáját sorvezetőnek használva nemcsak Trump oldalát demonizálja, de néhol már-már kiáltványszerűen lép fel a liberális értékek mellett, a WASP-arisztokrácia ellenében. Aktív fekete hősök és cselekvő nők mennek neki a gusztustalan fehér gazdagoknak és bár a felhasznált panelek az unalomig ismertek, az olcsó attrakció és a politikai kiállás tudatos összehangolása működik. Aktuálisan, de évtizedek múlva kordokumentumként is.

 

Dirty Grandpa


2115-v-dirty-grandpa.jpgEgy jó kis trashra soha nem mondanék nemet és mikor hallottam, hogy a magyar mozinézők zabálják a nyugati sajtóban az év eddigi legrosszabbjaként aposztrofált geronto-bulifilmet, nem volt visszaút, látnom kellett. Gyorsan le kell szögeznem, igen, a hír igaz, ez tényleg egy cseppet sem vicces valami, unalmas karakterekkel és sztorival, a tipikus kaki-kuki poénokkal és drogokkal, DE! Felejthető és tökéletesen érdektelen lenne mindez, ha nem a kétszeres Oscar-díjas, ikonikus figurák megtestesítője, egy elképesztő karriert befutott színészlegenda lenne a film főszereplője. Mert amikor a hetvenhárom éves Robert De Niro rejszol premier plánban, az valami más minőség, a "nekünk kínos" kellemetlen érzése, a "miért?" pusztában visszahangzó fájdalomkiáltása. Traumatikus emlék. 

 

The Boss

theboss_posterart.jpgA futószalagról lepottyanó hollywoodi vígjátékokkal az van, hogy kitalálnak egy mókásnak tűnő, a stáblista elején feltűnő sztárra applikált alapszitut és ebből próbálnak meg másfél órát kiszuszakolni, általában sikertelenül. Esetünkben az történik, hogy Melissa McCarthy egy ragadozó-businesswoman és...és...és ennyi. Oké, a színésznő tényleg nagyon vicces tud lenni és jól állnak neki a típusához szokatlan karakterek, de ahogy mondani szokták, szarból ő sem tud várat építeni. Hiába dobják még be Peter Dinklage főgonoszát, hiába improvizál McCarthy és hozza a szokásost, értelmes sztori és kicsit is érdekes karakterek nélkül nincs az a komika, aki ki tudna tölteni másfél órát.   

 

Ben Hur 2016


ben-hur-2016-poster.jpgNemrégiben volt szerencsém moziban újranézni a klasszikusok klasszikusának tartott Ben Hur monstre eposzát és bizony eléggé csúnyán öregedett a film. A túlhúzott színészi játék és a pátoszban fuldokló, végeláthatatlan párbeszédek az elején mégsem zavartak különösebben, mert ugye végig ott a lebegett a "mindjárt jön a kocsiverseny" - ami aztán tényleg odab@sz még ma is. A CGI soha nem lesz képes erre az elementáris hatásra, így aztán az is világos, miért tökéletesen felesleges egy 2016-os remake. Hiába nyesik meg ugyanis a sztorit, hiába tolják előtérbe Jézust meg a két főszereplő kapcsolatát, nyilván a fő attrakció miatt készült el az egész és az bizony elég enervált lett, hiába áll már rendelkezésre a technika.

A film egyetlen valóban emlékezetes momentuma Morgan Freeman első felbukkanása: a pillanat amikor beléd hasít, micsoda eszméletlen jó Predator lenne belőle. Ahogy Orosdy kolléga mondaná...MUTATOM:

maxresdefault_4.jpg

 

The Wailing - Úgy beültetnek a hintába, hogy öröm nézni

2016.10.05. 16:43 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

A nézői ingerküszöb folyamatos emelésével az alkotók tulajdonképp maguk alatt vágják a fát, a közönség ugyanis egyre nehezebben sokkolható. A csökkenő határhaszon logikájának megfelelően a nagyobb-több elve egyre kevésbé éri el a kívánt hatást, a hangosabb/gyorsabb/csavarosabb/meghökkentőbb egy idő után önparódiába fordul. A dél-koreai The Wailing sokkal bölcsebb taktikát követve rendkívül rafináltan cserkész be minket és legyünk bármennyire is felkészültek, simán bedarál. Már a műfaji besorolása sem egyértelmű, valahol a krimi, a horror, a családi melodráma és a moralitásjátékok határvidékén járunk, a vonatkozó sablonjaink tehát csak arra jók, hogy annak rendje és módja szerint folyamatosan felülírják őket. A felbukkanó típusfigurák és helyszínek látszólag fogódzót kínálnak és amikor azt hisszük, végre értjük a dolgokat, minden átrendeződik. Akad itt erdei kunyhós titok, buta rendőr, betolakodó japán és mindenféle szimbólum. Az ördögűzős-sorozatgyilkosos értelmezés ugyannyira releváns lehet, mint a szellemvilág ártó-segítő szándékainak megidézése. Ritkán sikerül összehozni ennyire ellentétes minőségeket, a keleti és nyugati motívumok felerősítik egymást és nem véletlen az sem, hogy az interneten a sztori számos megfejtéseivel találkozhatunk. A szándékosan lassan építkező film sűrű fekete hangulatot és egy masszív rejtélyt ereszt ránk és nem adja könnyen magát. A jó és rossz közötti határvonal végleg elmosódik, a néző a szereplők helyzetében találja magát és átérezheti, milyen iszonyú nehéz helyesen felismerni és dönteni e két minőség között. Ahol a nézőt így beültetik a hintába, ott nincs szükség olcsó ijesztgetésekre, a hipnotikus erejű képek és a fordulatok megteszik a hatásukat. Öröm nézni.

goksung.jpg

 

Címkék: horror

Régi idők írásai - 40. Johnny English újratöltve

2016.09.09. 15:43 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

Így jöttem, avagy korai zsengék a blogon! A következőkben ma már hozzáférhetelten relikviák és történelmi ereklyék kerülnek újraközlésre: elsőként a megboldogult Budapesten Terminálon megjelent írásaim. Figyelem! A szövegek utólagos változtatás nélkül kerülnek át ide. Néhány dologgal ma talán már nem értek egyet, de büszkén vállalom amit ifjonti hévvel írtam. Következzék tehát 

Johnny English újratöltve

JAMES BEAN | 2011. 09. 20.

Régi idők írásai - 39. A bőr, amelyben élek

2016.09.02. 15:09 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

Így jöttem, avagy korai zsengék a blogon! A következőkben ma már hozzáférhetelten relikviák és történelmi ereklyék kerülnek újraközlésre: elsőként a megboldogult Budapesten Terminálon megjelent írásaim. Figyelem! A szövegek utólagos változtatás nélkül kerülnek át ide. Néhány dologgal ma talán már nem értek egyet, de büszkén vállalom amit ifjonti hévvel írtam. Következzék tehát 

A bőr, amelyben élek

BOSSZÚ HIDEGEN TÁLALVA | 2011. 09. 15.

Régi idők írásai - 38. Zajháborítók

2016.08.29. 14:54 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

Így jöttem, avagy korai zsengék a blogon! A következőkben ma már hozzáférhetelten relikviák és történelmi ereklyék kerülnek újraközlésre: elsőként a megboldogult Budapesten Terminálon megjelent írásaim. Figyelem! A szövegek utólagos változtatás nélkül kerülnek át ide. Néhány dologgal ma talán már nem értek egyet, de büszkén vállalom amit ifjonti hévvel írtam. Következzék tehát a

Zajháborítók

DOB+BASSZUS | 2011. 09. 13.

Régi idők írásai - 37. Conan, a barbár

2016.08.23. 14:49 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

Így jöttem, avagy korai zsengék a blogon! A következőkben ma már hozzáférhetelten relikviák és történelmi ereklyék kerülnek újraközlésre: elsőként a megboldogult Budapesten Terminálon megjelent írásaim. Figyelem! A szövegek utólagos változtatás nélkül kerülnek át ide. Néhány dologgal ma talán már nem értek egyet, de büszkén vállalom amit ifjonti hévvel írtam. Következzék tehát a

Conan, a barbár

OLCSÓ RECYCLING | 2011. 09. 05.

Régi idők írásai - 36. Végső állomás 5.

2016.08.19. 14:45 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

Így jöttem, avagy korai zsengék a blogon! A következőkben ma már hozzáférhetelten relikviák és történelmi ereklyék kerülnek újraközlésre: elsőként a megboldogult Budapesten Terminálon megjelent írásaim. Figyelem! A szövegek utólagos változtatás nélkül kerülnek át ide. Néhány dologgal ma talán már nem értek egyet, de büszkén vállalom amit ifjonti hévvel írtam. Következzék tehát a

Végső állomás 5.

HALÁLOSAN KOMOLYTALAN | 2011. 09. 10.

Régi idők írásai - 35. Cowboyok és űrlények

2016.08.12. 14:38 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

Így jöttem, avagy korai zsengék a blogon! A következőkben ma már hozzáférhetelten relikviák és történelmi ereklyék kerülnek újraközlésre: elsőként a megboldogult Budapesten Terminálon megjelent írásaim. Figyelem! A szövegek utólagos változtatás nélkül kerülnek át ide. Néhány dologgal ma talán már nem értek egyet, de büszkén vállalom amit ifjonti hévvel írtam. Következzék tehát a

Cowboyok és űrlények

A JÓ, A ROSSZ ÉS AZ UFÓ | 2011. 08. 26.

Régi idők írásai - 34. Blue Valentine

2016.08.09. 14:28 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

Így jöttem, avagy korai zsengék a blogon! A következőkben ma már hozzáférhetelten relikviák és történelmi ereklyék kerülnek újraközlésre: elsőként a megboldogult Budapesten Terminálon megjelent írásaim. Figyelem! A szövegek utólagos változtatás nélkül kerülnek át ide. Néhány dologgal ma talán már nem értek egyet, de büszkén vállalom amit ifjonti hévvel írtam. Következzék tehát a

Blue Valentine

FÁJDALMAS SZÉPSÉG | 2011. 08. 24.

Régi idők írásai - 33. Rossz tanár

2016.08.04. 11:46 | Huber Zoltán | Szólj hozzá!

Így jöttem, avagy korai zsengék a blogon! A következőkben ma már hozzáférhetelten relikviák és történelmi ereklyék kerülnek újraközlésre: elsőként a megboldogult Budapesten Terminálon megjelent írásaim. Figyelem! A szövegek utólagos változtatás nélkül kerülnek át ide. Néhány dologgal ma talán már nem értek egyet, de büszkén vállalom amit ifjonti hévvel írtam. Következzék tehát a

Rossz tanár

AKI NEM TUDJA, TANÍTJA | 2011. 08. 23.

süti beállítások módosítása