Az elmúlt években a Pixar nemcsak a külcsínt, de a lenyűgöző animációval életre keltett történeteket is tökélyre fejlesztette, így némileg meglepő, hogy a Merida épp a forgatókönyv hibái miatt sikeredik kissé gyengébbre. A külcsíny ugyan most is nagyon rendben van, sőt, a rendetlen vörös hajtincseket életre keltő szoftver lélegzetelállító tökéletességgel működik, a gyönyörű képek azonban csak ideig-óráig fedik el a történet és a figurák alapvető hiányosságait. Bár a hercegnő-főhős, az anya-lány viszony kiemelése és a női kötelességek versus szabad akarat feminista áthallásoktól sem problematikája még rendben is lenne, a több ponton megbicsakló narráció, az erőltetetten humoros mellékszereplők és a kisebbek számára is feltűnő szájbarágás kifejezetten zavaró. A másfél órás játékidőt csak felesleges dalbetétekkel sikerül kitölteni, a bonyodalmak keresettek és az akciók is unalomba fulladnak. Hiába így a vicces skót körítés, a sok felnőttnek szánt poén és a szemet kényeztető megvalósítás - kellő feszültség, izgalom és mese nélkül bizony még a Pixar számítógépei sem művelhetnek csodát.
Digitális skótkocka - Merida, a bátor villámkritika
2013.03.03. 14:06 | Huber Zoltán | 1 komment
Címkék: rövid
A bejegyzés trackback címe:
https://kinetograf.blog.hu/api/trackback/id/tr305078052
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2013.03.03. 15:28:51
Ige, a Meridáról én is hasonlóképpen vélekedek, és írtam róla, hogy nekem speciel a közepe tetszett egyedül.