Néha igen tanulságos híres rendezők korai zsengéit tanulmányozni, általában ugyanis e rövid szösszenetekben már tetten érhetjük a kiforrott alkotói módszer egy-egy embrionális villanását, illetve gyakran már itt is találkozhatunk az egyedi rendezői alapállással. Igaz mindez még akkor is, ha az első munka nem épp a direktor későbbi stílusában készült - a tehetség az mindig tehetség marad és ez bizony még a legfurcsább anyagon is átsüt.
Így van ez Roman Polanski első francia rövidjével is (amely azonban már a nyolcadik rövidfilmjei sorában). A Le gros et le maigre egyszerre működik fanyar társadalomkritikaként és avantgardba hajló abszurd burleszként és bár a rendező későbbi munkái teljesen más irányba mennek el, már itt érezhető valami az őt később erősen foglalkoztató, őrülettel határos klausztrofóbiából. Igaz ez még annak ellenére is, hogy itt nyílt, napsütötte terepen vagyunk…mert hát ugye a tehetség az mindig tehetség marad…
Tessék megnézni: