Bár Sergio Corbucci csúcsművei között készült,
A szakértő a
Django és az
Egy kincskereső Mexikóban határolta nagy korszak egyik vészesen alulértékelt, méltatlanul mellőzött darabja. A magányos bosszú ismerős alapkonfliktusát a rendező kedvenc motívumaival, a korrupció és a pénz lélekölő hatásával, illetve erős társadalomkritikával vegyíti. A testvére gyilkosaira vadászó pisztolyhős generikus története szokatlan műfaji elemekkel gazdagodik, a krimi- és a vígjátéki hatások mellett a film egészen direkt módon reagál az 1968-as eseményekre. A visszataszító hippi-banda felbukkanása és meztelenre vetkőző, porban csúszó polgárok látványa feledhetetlen. A csúcsok csúcsához egyedül az ikonikus zenei témák hiányoznak.
A romlott városban mindenkinek van valami takargatnivalója, Corbucci ráadásul végig titokban tartja a gyilkos kilétét. Az akció helyett a nyomozásra kerül a hangsúly és meg egy hamisítatlan femme fatale is feltűnik a színen. Az erős női figura szokatlan a spagetti westernben, a kétbalkezes sheriff behálózásával, a sikamlós poénok beemelésével a rendező egyszerre mozdul el a noir és a komédia irányába. Corbucci igen érdekes viszonyrendszert teremt a szereplők között: a hős, a mexikói bandita és a rend őre ellenségek ugyan, de a kapzsi városban hallgatólagos, amolyan barátság-féle (dac)szövetség alakul ki közöttük.
A film szereoposztása szintén izgalmas. A kemény hőst a franciák Komár Lászlója, a filmezéssel élete végéig flörtölő Johnny Hallyday. Az énekesnek ez az egyetlen kitérője a spagettiwesternek felé, amit kimondottan sajnálhatunk, ugyanis Hallyday nemcsak karizmatikus fickó, de játszani is tud. A kötelező pózok mellett árnyalja is a figurát és képes hatásosan érzékeltetni a bosszú okozta lélektani dilemmákat is. A mai napig aktív (!) Mario Adorf remek bandavezérként is, a háromszög harmadik csúcsán pedig nálunk a Keresztapa második részéből ismert Gastone Moschin hozza meggyőzően a pipogya sheriffet. A kibontakozó konfliktus mélyén a hagyományos erkölcsi értékek eltűnése kongatja a vészharangot, a történet pedig a Corbucci munkáit jellemző, védjegyszerűen erőszakos fináléba torkollik. A gátlástlan fiatalok nem ismerik a tisztelelet és a becsület fogalmát, így hősünk kénytelen a maga sajátos módján megváltani a becstelen polgárokat.
