Bár Sergio Corbucci csúcsművei között készült, A szakértő a Django és az Egy kincskereső Mexikóban határolta nagy korszak egyik vészesen alulértékelt, méltatlanul mellőzött darabja. A magányos bosszú ismerős alapkonfliktusát a rendező kedvenc motívumaival, a korrupció és a pénz lélekölő hatásával, illetve erős társadalomkritikával vegyíti. A testvére gyilkosaira vadászó pisztolyhős generikus története szokatlan műfaji elemekkel gazdagodik, a krimi- és a vígjátéki hatások mellett a film egészen direkt módon reagál az 1968-as eseményekre. A visszataszító hippi-banda felbukkanása és meztelenre vetkőző, porban csúszó polgárok látványa feledhetetlen. A csúcsok csúcsához egyedül az ikonikus zenei témák hiányoznak.
A romlott városban mindenkinek van valami takargatnivalója, Corbucci ráadásul végig titokban tartja a gyilkos kilétét. Az akció helyett a nyomozásra kerül a hangsúly és meg egy hamisítatlan femme fatale is feltűnik a színen. Az erős női figura szokatlan a spagetti westernben, a kétbalkezes sheriff behálózásával, a sikamlós poénok beemelésével a rendező egyszerre mozdul el a noir és a komédia irányába. Corbucci igen érdekes viszonyrendszert teremt a szereplők között: a hős, a mexikói bandita és a rend őre ellenségek ugyan, de a kapzsi városban hallgatólagos, amolyan barátság-féle (dac)szövetség alakul ki közöttük.
A film szereoposztása szintén