Az olasz vadnyugat valóságos filmes aranyláz volt, ahol hirtelen mindenféle szerencsevadász és életművész felbukkant. Ha valaki a hatvanas évek második felében harmincas jóképű amerikai fickó volt és éppen Rómában tartózkodott, az könnyedén egy spagettiwesternben találhatta magát. A budapesti származású, nem mellesleg rendkívül izgalmas életutat bejáró Hargitay "Mickey" Miklós kis túlzással az ötvenes évek Arnold Schwarzeneggerre volt azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy akkoriban még eléggé mások voltak a nagybetűs mozisztár külső-belső kritériumai, mint alig negyszázaddal később. Pusztán izommal még nem lehetett a csúcsra jutni, de azért Jayne Mansfield hitvesi ágya és néhány filmszerep és a halhatatlnaság megadattak az úttörő sportember számára.
Hargitay nem mellesleg sokat tett a testépítés ügyéért és talán mindennél többet mond el róla az a tény, hogy egyszer maga az Osztrák Tölgy alakította őt. Figyelemreméltó fizikai adottságai miatt Hargitay törvényszerűen bekerült a kardozós-szandálos olasz filmek világába, ahonnan már csak apró lépés volt a vadnyugat. A 3 colpi di Winchester per Ringo az akkoriban dúló, Django első eljöveteléig tartó Ringo-láz eretnek leágazásainak egyike, ami épp Hargitay intenzív jelenléte miatt lehet érdemes a figyelemre.
Giuliano Gemma sikerein felbuzdulva számos alkotó vágott bele a saját Ringo-filmjébe, akár ismerte a műfajt, akár nem. A 3 colpi di Winchester per Ringo kusza felépítését látva erősen esélyes, hogy eredetileg ez a film sem westernek indult, csak épp meg kellett hajolni a keresleti piac kényszere előtt. Az egyébként gyönyörű, önmagában apró mesterműnek számító nyitószekvenciávan indító film egy izgalmasan felvett kocsmai lövöldözéssel ugyan markánsan kijelöli a műfajt, de aztán éles kanyarokkal hol melodrámába, hol kalandfilmbe fordul.
Akad itt szerelmi háromszög, barátok árulása, családi zűrök és kapzsi ellenfelek, nem beszélve a gyerekmentés közben megvakuló főhősről, aki végül egy fejre mért ütéstől mégis visszanyeri a látását. Néha kifejezetten nehéz követi a történéseket, amelyek előbb-utóbb persze a klasszikus párbajokhoz és lövöldözésekhez vezetnek, csak épp nem teljesen világos, miért és hogyan. A teljes katyvasz közepén azonban ott a szintén kigyúrt és markáns arcú Gordon Mitchell, illetve a robosztus Hargitay, aki a természetes sármjával és ösztönös jelenlétével egyben tartja ezt az egészet. Mitchell és Hargitay remek barátok és ellenfelek, a kősziklaként álló hősnek pedig még azt is bocsátjuk, hogy egyébként kimondottan tétova, önmagával hadilábon álló filmben szerepel.