Kinetográf

Így jöttem, avagy korai zsengék a blogon! A következőkben ma már hozzáférhetelten relikviák és történelmi ereklyék kerülnek újraközlésre: elsőként a megboldogult Budapesten…

Hitchcock-mozit a legjobban még mindig Alfred Hitchcock tud rendezni. Hiába Charbol vagy De Palma kifejezetten remek tisztelgései, hiába a sok szórakoztató újrázás (az Amerikai fogócskától a Disturbiáig), a Mester érintése nélkül ezek valahogy mégsem az igaziak. A Kétarcú Január…

Rian Johnson az okos műfaji játékok, a különböző hangulati koktélok kézműves mestere. A debütáló gimi/hard boiled Brick és komolyabb hírnevet hozó időutazós Looper között készült Szélhámos fivérek a rendező méltatlanul keveset emlegetett alkotása. Igaz, a három közül a…

Ha kettősponttal elválasztott címet látunk, biztosak lehetünk benne, a stúdió újabb franchise teremtésén töri a fejét. A hidegháborús mesterkém, Jack Ryan nem új figura a vásznon, sőt, négy eddigi kalandját három színész (Baldwin, 2x Ford, Affleck) tolmácsolta. Az uralkodó…

Ha jó helyen keresgél, a szerencsés ínyenc néha igen érdekes műfaji mutációkra bukkanhat. Az 1988-as Amszterdam, a rettegés városa esetében a klasszikus Hasfelmetsző-receptúra, a várost rettegésben tartó rejtélyes sorozatgyilkos vaskos toposza kap érdekes holland ízeket. A város…

Danny Boyle a kortárs tömegfilm egyik legstílusosabb alkotója, a Coen fivérek és Soderbergh mellett az ötletes műfaji mozik és szimpatikus zsánerjátékok másik nagy kaméleonja. A brit rendező munkásságát nem szövik át könnyen beazonosítható szerzői motívumok, a biztos kézzel…

A háztáji thrillerek, a társadalomkritikus utópiák és a klausztrofób ostromszituációk háziasítása elméletben kiváló receptnek tűnik, sőt, a tizenkét órás törvénytelen garázdálkodást lehetővé tevő jövőkép önmagában is erős ötlet, A bűn éjszakája sajnos mégsem…

Brian De Palma hosszú pályafutása során számos sikert és bukást megért már, illetve nevezték már újító szerző-zseninek és pofátlan iparos-másolónak is. Az ízlésbeli preferenciákat félretéve az igazság nyilván valahol e két szélsőséges vélemény között van, ám a…

A különböző műfajok és a markáns szerzői kézjegyek vegyítésében különösen tehetséges Ben Wheatley a kortárs brit szcéna egyik legeredetibb és legígéretesebb rendezője. A bemutatkozó Down Terrace komikus hippi-gengszter melodrámája, illetve az utóbbi évek legjobb…

Fernando di Leo az italowesterneket követő slágerműfaj, az erőszakos poliziotteschi Corbuccija és Leoneja egy személyben, akit a poszt-Tarantino érában már egyenesen a korszak egyik elfeledett nagy szerző-géniuszaként emlegetnek. Az olasz rendező két évtizedre korlátozódó…

Manapság egyre több nemzeti filmgyártás veszi fel a kesztyűt, és veri meg a nagy Hollywoodot akár a saját térfelén is - de ők sem lennének ma sehol, ha a franciák nem nyomják évtizedek óta a szélesebb nemzetközi közönség kegyeit kereső, mégis sajátosan nemzeti mozijukat. A…

Sokat gondolkodtam, milyen példával szemléltethetném a lehető legpontosabban, mi is a bajom ezzel a nagyszabású, csillogó kiállású, újabb dél-korai bosszúfilmmel. Végül aztán eszembe jutott a Guns N’ Roses esete: volt ugye egy őszinte zenekar, aki 1987-ben egy csupa hús,…

Dominic Streatfeild Agymosás című könyvében arra a meglepő megállapításra jut, hogy a CIA és a KGB sem tudott kifejleszteni olyan drogokat, módszereket vagy eszközöket, melyekkel hatékonyan át lehetne formálni az emberek tudatát - a különböző szekták behálózó technikái…

A kortárs hollywoodi rendezők közül talán David Fincher vizsgálja a legkövetkezetesebben a posztmodern paradigmákat. Az amerikai rendező a szigorú stúdiókeretek között is hű maradt az őt izgató kulturfilozófiai kérdésekhez, de a sajátos analíziseit mindig kifogástalan…

A szerelmi háromszögnél hálásabb téma kevés akad a forgatókönyv írók számára, hiszen egy ilyen szilárd (és örök) alapra aztán tényleg szinte bármilyen feltét üzembiztosan felhelyezhető. Az Adósság alkotói rendkívül ügyesen bántak a matériával, és a tragikus érzelmi…

Igen érdekes film a Csúcshatásra magyarított drogos-menekülős-brókerfilm, hisz egészen pofátlan kliséket és sztorielemeket gyúr össze, de hiába robog szinte végig a jól ismert hollywoodi síneken, a szokatlan és meglepő mix végül képes meglepni a sokat látott kritikust is -…

A hatalom bizony gátlástalan és saját céljai érdekében minden szánalom nélkül gázol át ártatlan életeken és darálja be így apránként a tiltakozókat is - hacsak nincs az néhány bátor ember, aki legyőzve a félelmet, kiáll az igazság mellett és nem kímélve akár a saját…

A skandináv krimi mostanában igencsak felfutóban van, hiszen a térség zsánerpróbálkozásainak a különleges ízét nemcsak a sápadt fények és a havas sötétség adják, de a siker receptjét leginkább a bűn és a mintatársadalom között feszülő méretes ellentmondások…

A jó thriller elsősorban bennünk, a nézőkben zajlik, hiszen ha a vásznon látottak a saját félelmeinkre is képesek rezonálni, akkor szinte garantált az izgalom és a rettegés. Vélhetően az ’Élve eltemetve (Buried)’ spanyol rendezője is pontosan ismerte a fenti képletet,…

A videoklip mint mozgóképes médium igen jó tanulóterep leendő rendezőnek és aki képes e színes forgatagon keresztül permanens és valóban markáns, egyedi képi világot teremteni, az méltán kaphat később nagyjátékfilmes lehetőséget. Az elmúlt években nem egy kultrendező…

Az igazán jó rendező többek között onnan ismerszik meg, hogy értő kezei között még a gyengébb alapanyag is arannyá tud változni, illetve csak az igazi tehetség képes arra, hogy még a harmatosabb szkripten is keresztülvigye saját vízióit. Nos, e fenti tétel egyik érdekes este a…

Kicsit felemás a viszonyom Roman Polanskival kapcsolatban, mert amennyire csipálom a korai műveit (a Bérlőig bezárólag), annyira nem tudok osztozni az életmű második felét övező lelkesedésben (gondolok itt most elsősorban az irritálóan túlértékelt Zongoristára). Talán épp ezen…

Szemtelenül fiatalom korom teheti, de Brian De Palma aktuális rendezései engem soha nem nyűgöztek le és így persze nem is igazán értettem, mi is ez a nagy cécó a személye körül. Mindez persze még semmi ahhoz a döbbenethez képest, amikor először olvastam, hogy De Palma a nagy QT…

Nem cifrázom, hanem rögtön idézném is a Testrészek címet viselő mű rövid kivonatát: "Egy veszedelmes gyilkos testrészeit halála után az orvostudomány felhasználja: egyik karját egy tömeggyilkosok tulajdonságait vizsgáló pszichológus kapja meg, másik karja, két lába…

Sokat gondolkodtam azon, vajon az én szellemi energiáim rendültek meg és a túlzásba vitt sok akciómocsok valóban kikezdte az eleddig oly élesnek hitt filmízlésem, vagy az Informátor! című új Soderbergh-mozi tényleg egy értelmetlen és unalmas baromság? Mert ugye az addig rendben is…