Az igazán jó rendező többek között onnan ismerszik meg, hogy értő kezei között még a gyengébb alapanyag is arannyá tud változni, illetve csak az igazi tehetség képes arra, hogy még a harmatosabb szkripten is keresztülvigye saját vízióit. Nos, e fenti tétel egyik érdekes este a nálunk (érdemtelenül) kevéssé ismert francia Jacques Tourneur és Cat People című művének esete – mert bárhogy is szépítjük, az 1942-es pre-pszichothriller nem épp a bénácska története miatt lett mára egyértelműen kultikus, oly sokat idézett alkotás…
Szerb falusi legendák, nászéjszakán párduccá változó boszorkányok: lássuk be, nem éppen komolyan vehető alapötlet, de Tourneur szerencséje éppen az, hogy a kísérletezőbb kedvű, ekkoriban művészi virágkorát élő RKO stúdió is így vélekedhetett, a rendező ezért szabadabban kezelhette a filmet és végül remek formába tudta önteni a gyengécske sztorit. Így született meg tehát a később oly népszerű pszichothriller műfajának egy korai 
prototípusa és gyöngyszeme, amelynek sűrű atomszférája mind a mai napig hatásos, köszönhetően ama néhány valóban ikonikus jelenetnek, melyeket a filmtörténet legjobbjai között tartunk számon…nem véletlenül.
A leghíresebb ezek közül természetesen a legendás úszómedencés szekvencia, amely valóban kötelező darab és még mai edzett szemmel is van benne valami utánozhatatlan, fojtott és klausztrofób feszültség, pedig nem is történik ott semmi, csak egy kis vízcsobogás meg árnysuhanás. A másik vérfagyasztást a szintén sokat idézett (és másolt) utcai üldözés jelenti: gyönyörű képek, nagyszerű ritmus és a legnemesebb ijesztgetés…olyan elegáns megoldások, amelyek csak a nagyokat jellemzik.
Mindezek mellett megjelenik a (később kötelező) pszichiáter figurája is és a történetben ott lenne a magas labda, hogy az egész sztorit valami tudatalattiból feltörő, állati szexuális gonoszság mozgassa, de hát csupán 1942-t írunk, a rendezőnek így meg kell elégednie a finom áthallásokkal és utalásokkal, ezekre meg a mai néző már nem feltétlenül fogékony. Ennek persze paradox módon éppen e film az oka, hiszen a későbbi horrorok és thrillerek egyik keresztapjáról beszélünk, ráadásul majd egy egész alműfaj is születni fog a műből (állattá változó ember) – ingerküszöbünk tehát épp e film nyomán lehet oly magas ma.
Kétségtelenül alapművel van tehát dolgunk…ha másért nem, hát már ezért kötelező darab!
"8/10"
