Sergio Corbucci első (pontosabban teljes egészében általa rendezett) spagettiwesternje még egyértelműen az amerikai stílus és a népszerű hollywoodi előképek bővületében készült, de már itt is felbukkan egy-két olyan szerzői motívumot, mely a későbbi legendás kulcsművekben meghatározó jelentőségre tesz szert. A Minnesota Clay néhány héttel a műfajt definiáló Egy maréknyi dollárért után került a mozikba, így önhibáján kívül ugyan, de rögtön vészesen idejétmúlt darabnak számított. Leone műve mellett nem is arathatott, nem is aratott sikert. Bár a karakterek itt még többé-kevésbé egydimenziósak, illetve a helyszínek és az összecsapások megjelenítése is a tengerentúli mintákat követik, ám Corbucci rendezői oroszlánkörmei egyértelműen megvillannak.
Az idősödő pisztolyhős, Minnesota Clay saját ártatlanságát bizonyítandó megszökik a kényszermunkatáborból és visszatér egykori városába, melyet két oldalról is gátlástalan banditák tartanak rettegésben. Clay kénytelen beavatkozi a konfliktusba, hisz nemcsak a lánya élete kerül veszélybe, de az egykori ellenfele időközben a város sheriffje lett. A film cselekménye kifejezetten a kciódús és fordulatos. Corbucci biztos kézzel tartja egyben a szálakat és kellő lendülettel mesél. A női karakterek aktív szerepe, a helyenként sötétlően cinikus hangnem mellett az öregedő hős fizikai sérülése (a fejére mért ütéstől homályosan lát) kimondottan emlékezetes.
Cameron Mitchell, a tehetséges amerikai tévésztár kissé darabosan játszik, robosztus alakja mégis hitelessé teszi a figurát. A mexikói bandavezért alakító Fernando Sancho, illetve a focistából színésszé avanzsált Antonio Casas egyértelműen lejátssza Mitchellt a vászonról, ahogyan az argentin Ethel Rojo perzselő tekintetét is imádja a kamera. Bár a párbeszédek eléggé laposak, a gonoszok és a filmzene jellegtelenek, illetve néhol az érzelmek is giccsbe fordulnak, Corbucci munkája megérdelmi a figyelmet. A film eredeti befejezése ráadásul az alkotó kedvelt húzását követve meglepően kiábrándultra sikeredett, ezért produceri nyomásra (nem utoljára) forgattak jóval egy pozitívabb finálét. A filmnek így ma két verziója is ismert, egy sötét és egy sután fura végkifejlettel. A Minnesota Clay semmiképp sem sorolható a legnagyobb spagettiwesternek közé, de ha csak egyetlen filmet kellene említeni a pre-Leone korszakból, ez lenne az.