Az olasz westernekhez számtalan ikonikus arc társul, a mániákus gonoszok és lelkiismeretlen szadisták első számú megformálójának egyértelműen a hírhedt Klaus Kinski számított. Bár a gazdag és eklektikus pályája csúcsára csak pár évvel később, a honfitárs Werner Herzoggal együttműködve ért fel, a német színész a spagettiwesternekben is a legnagyobbakkal dolgozott. A nehéz természetű, ám zseniális alakításokra képes Kinski játszott ugyan pozitív hősöket is, az állatias ösztönlények és ijesztően sötét karakterek álltak neki a legjobban.
Az állandóan dolgozó, a gázsiért bevallottan szinte mindent elvállaló Kinski temperamentuma és bonyolult jelleme intenzív erővel sugárzik át még a gyengébb filmeken is. Különösen akkor, ha egy totálisan erkölcstelen, velejéig romlott szexmániás főszereplő bőrébe bújva bármiféle ellenpont híján dúlhatja fel a spagettiszószos vadnyugatot. A látványosan olcsó és minden tekintetben másodosztályú La Belva kizárólag Kinski borzongató jutalomjátéka miatt maradhatott mind a mai napig élvezetes.
A veterán Mario Costa az olasz filmgyártás tipikus alakja, azaz csinált ő is mindent, sportfilmtől kezdve a szandálos-kardozóson át a kosztümös románcig bezárólag. A Le belva az író-rendező egyetlen westernje és nyilvánvalóan az épp ekkoriban felfutó giallo bővületében fogant, nem keltett különösebb figyelmet és végül Costa utolsó filmje lett. A La belva (a szó jelentése vadállat) igazi különlegessége, hogy a néző egy rendkívül visszataszító figurával kénytelen azonosulni.
A rablást kitervelő, majd mindenkit módszeresen legyilkoló és nőket erőszakoló Kinski szerencsére az első pillanattól túszul ejti a filmet és bár feltűnnek mellette pozitívabb figurák és véletlen áldozatok, a szűk kilencven percben az ő brutális ámokfutását követjük. Hiába alulírt a figura, hiába a klisék és a fantáziátlan rendezés, a borzongatóan rossz színészek között Kinski nagyon elemében van. A végére kapunk egy-két izgalmas beállítást is, a színész karizmája pedig önmagában elviszi a filmet. A Le Belva akaratlanul is élesen kirajzolja a Kinski személyét és munkásságát körüllengő durva ellentmondásokat.