Szemtelenül fiatalom korom teheti, de Brian De Palma aktuális rendezései engem soha nem nyűgöztek le és így persze nem is igazán értettem, mi is ez a nagy cécó a személye körül. Mindez persze még semmi ahhoz a döbbenethez képest, amikor először olvastam, hogy De Palma a nagy QT egyik kedvenc rendezője, mert bár nem vagyok 100% meggyőződéses tarantinista, de kedvenc popturkász rendezőnk efféle szavaira azért mégiscsak mindig érdemes odafigyelni, mert általuk akár kincseket is találhat az ember.
Oké, én mondjuk '92-től számíthatom magam De Palma kortárs nézőjének és ezen időtől szemlélve az életművet talán nem is jogtalan a fanyalgásom. Végigtekintve az életművön bizony erős törést fedezhetünk fel és az persze a Carrie és populárikon Sebhelyesarcú után talán nem is nagy kijelentés, hogy a rendezőt övező ujjongás is inkább a korai művek miatt visszahangzik még mind a mai napig. Ráadásul teljesen jogosan, hisz a '70-es és '80-as de Palma rendezések nagy része tényleg pöpec: van benne egy adag hitchocki, egy púpos kanál európai-modernista megszórva egy jó adag innovativitással és sajátos szerzői megoldásokkal. Ehhez képest az utóbbi húsz év termése tényleg csak langymeleg hollywoodi szakmunka...
A korai De Palma filmek tehát mindenképp megtekintésre érdemesek és itt én most főleg azokra a munkákra gondolok, amelyek anno buktak vagy épp a nagy sikerek árnyékában elfelejtődtek. A Halál a hídon magyarítást kapott 1981-es Blow Out is efféle ínyenc darab, annak idején csúnyán elhasalt és az életmű más darabjai is árnyékolják - nagyrészt méltatlanul, hiszen egy szerzői kézjegyekkel bőven spékelt, kellően intelligens és egyedi thrillerről van itten szó.
Nem sznobizmusból használtam az intelligens jelzőt, ugyanis De Palma leheletfinoman emeli át Antonioni Nagyítás című filmjét (Blow Up vs Blow Out) a kora nyolcvanas amerikai thriller-zsánerbe és közben még arra is marad ideje, hogy néhány retinasimogató kép erejéig Hitchcock Mester előtt is lerója tiszteletét. Fotós helyett most egy hangmérnököt kapunk főhősnek, aki egy B-horrorhoz gyűjt mindenféle neszeket és közben felvesz egy gyilkosságot is.
Ami nincs Antonioni filmjében, az itt teljesen ki van bontva: a mű thrillerként működik és a gyilok felgöngyölítése körül szerveződik és még sorozatgyilkolós vonalat is kap, de azért az éles szemű néző felfedezheti az itt-ott megidézett egzisztencialista fennhangokat is. No persze nem kell megijedni, a Blow Out egy jól megírt és szívvel rendezett telivér thriller, egészen furcsa humorral átitatva. De Palma szemtelenül beékel egy Halloween-megidézést, le is kicsinyelve az akkor sikeres zsánert, élcelődik egy sort a B-film iparosain és még arra is marad energiája, hogy a fentebb említett elemekből egy irónikus és végeredményben igen meglepő befejezést kanyarítson ki. Ilyen volt tehát, amikor De Palma izgalmasat dolgokat hozott össze...
Igazi csemege!