Rian Johnson az okos műfaji játékok, a különböző hangulati koktélok kézműves mestere. A debütáló gimi/hard boiled Brick és komolyabb hírnevet hozó időutazós Looper között készült Szélhámos fivérek a rendező méltatlanul keveset emlegetett alkotása. Igaz, a három közül a leggyengébb is, Johnson ráadásul itt olyan vizekre téved, ahol egy másik zsánerguru, Wes Anderson az egyeduralkodó. A heist- és csalómozik keverése, az abszurd humor, az európai kulisszák mögött kirajzolódó alkotói áthallások nem rosszak ugyan, mégsem olyan frissek és átütőek, mint a másik két esetben. A hangulat azonban nagyon a helyén van és a színészek is elsőrangúak.
Romantikus kalandregénybe forgatott zsákmánythriller két fivérrel, akik az átverésekre és ördögien kifundált lehúzásokra szakosodtak. Johnson folyamatosan összemossa az általa kitalált hősök, illetve az illúzióban utazó művész (színész, rendező) dilemmáit, miközben a könnyed sztorit is borongós, egészen sötét kitérőkkel gazdagítja. Ez önmagában még nem is lenne gond, de a rá egyébként jellemző zsánertudatosság, az ügyes elbeszélői fogások többször hiányoznak. A történet megdöccen, az illúzió megbomlik, a figyelem elkalandozik. Ezt még a legtehetségesebb bűvészek sem engedhetik meg maguknak.