Sokat gondolkodtam azon, vajon az én szellemi energiáim rendültek meg és a túlzásba vitt sok akciómocsok valóban kikezdte az eleddig oly élesnek hitt filmízlésem, vagy az Informátor! című új Soderbergh-mozi tényleg egy értelmetlen és unalmas baromság? Mert ugye az addig rendben is lenne, hogy rendezőnk filmet forgat a szörnyű gazdasági bűncselekményekről és azt is vettem, hogy a védjegye a hollywoodi műfajok megbolondítása és az európai szerzői hagyományok becsempészése a nagy amerikai filmiparba, de ettől még nekem miért kell nekem majdnem két órát azzal töltenem, hogy valami kukoricás cég beszari munkatársának követhetetlen hazugságait hallgassam? Mert hát ez a helyzet itten és hiába a Matt Damon alakította bajszos balfasz kettős-ügynök minden komikus szörnyűsége, én mégiscsak egy olyan országban élek, ahol talicskával lapátolják ki a pénzt a BKV-ból - akkor meg ugyan miért izgatna fel, hogy máshol meg karteleznek az aminosav-gyártók?

Jó, értem én azt, hogy mekkora nagy társadalomkritika van a gazdasági bűcselekmények természetében, ahogy az is leesett, hogy micsoda nagy lázadás (sic!) úgy hollywoodi filmet forgatni, hogy egy összeesküvés thriller szereplőjévé egy balfaszt teszünk meg és csinálunk thrillerből egy pici komédiát majd abból drámát - de ettől ez az egész kettős-ügynök vívódás teljesen érdektelen a számunkra, elvégre a rendező tudatosan távolítja el tőlünk a főhőst és állítja be afféle hülyének/áldozatnak. Hősünk ugyanis folyamatosan jelenti az FBI-nak a bűncselekményeket, de közben afféle James Bondnak hiszi magát és rendező is mindenféle filmes eszközökkel adja a tudtunkra, főszereplőnk nem hős, csupán egy nagy marha, aki jó dolgában tényleg nem tudja, mihez kezdjen.

Innen nézve pedig engem kimondottan zavartak a belső monológok, hiszen ha nem érdekel a kvázi nem-hős belső vívódása, miért épp a bántóan okoskodó meglátásai ellensúlyoznák ezt? Talán tényleg az én agyi kapacitásommal van baj, de számomra ez az egész történetet egy érthetetlen zagyvaság, amivel még nem feltétlenül lenne baj - a probléma inkább ott kezdődik, hogy nem is akarom ezt az egész ügyet megérteni és továbbgondolni. A rendező nagy trükkje ugyanis vélhetően az akart lenni, hogy majd jól ránkzúdítja az infókat és egy idő után mi is úgy sodródunk az árral, mint szereplőink - de ez az egész lizin-ügy (e vegyi anyaggal karteleznek) bennem egész egyszerűen nem kavar annyi indulatot, hogy belemenjek ebbe a játékba és viccesnek sem annyira vicces a katyvasz, hogy akkor esetleg inkább kinevessem.
Amúgy meg...mégis mi van ha szabályozzák a lizin árát 2 cenntel, ki nem sza...?!

Pedig Matt Damon tényleg próbálkozik és kövér-bajszos balfaszként megpróbálja elhitetni a nézővel, hogy ő tulajdonképp az amerikai társadalom nagy áldozata, aki főleg magát csapja be és a többi színész is megteszi, amit csak lehet, de Soderbergh filmje ettől még egy erőtlen és rosszul megvalósított ötlet eredménye és mint ilyen, fárasztó. Attól ugyanis még nem lesz valami hű-de-progresszív, hogy nem hollywoodozunk, hanem megkeverjük kicsit a lapokat - ennél legközelebb azért jóval több kell!

"Értékelés: 3/10"