Nem cifrázom, hanem rögtön idézném is a Testrészek címet viselő mű rövid kivonatát: "Egy veszedelmes gyilkos testrészeit halála után az orvostudomány felhasználja: egyik karját egy tömeggyilkosok tulajdonságait vizsgáló pszichológus kapja meg, másik karja, két lába és a feje is új gazdára talál. A fej nem sokára úgy dönt, itt az ideje, hogy megkeresse testrészeit..." Ennél szebben és tömörebben azt hiszem, lehetetlen elmagyarázni, miért is próbálkoztam be ezzel az 1991-es B-alkotással - a fentiek fényében nyilvánvaló kult-jelölttel van dolgunk...a kérdés csak az, beváltja-e a mű a hozzá fűzött reményeinket?
A horror-elem ugye esetünkben abból fakadna, hogy a másik ember karja önálló aKARattal rendelkezik-e, vajh a gonosz teste az után is sátáni marad-e, hogy egy másik ember viseli (kart karba öltve...). Nos, az alapötlet tényleg nem rossz, de aztán valahogy mindez baromi unalmassá és üressé válik - az író és a rendező az ötletből következő egyetlen magas labdát sem csap 
le, ahhoz viszont végig szájbarágós marad a mű, hogy önfeledten szórakozzunk rajta. Nincs sorozatgyilkolás meg thrillerkedés, van viszont lamentálás és vulgárfilozófia testről és lélekről, így nyilván olcsóbb volt leforgatni a cuccot és még a drámai mélység látszatát is magán viseli az alkotás. Egyedül mi nézők érezzük persze magunkat átverve, sokkal többet ígértek itt nekünk, mint amennyit végül kaptunk, innen nézve meg egy klasszikus B-filmmel van tehát dolgunk (szigorúan 88 perc!), kedd este a reflektor magazin után ilyesmiket adnak és ebből a státuszából a filmet még a lassan kultikussá avanzsáló Jeff Fahey erős jelenléte sem tudja kihúzni (hiába a szépen démonivá változó arc)...
KARcsú vigaszt jelent viszont a film utolsó 10 perce, amikor végre beindul a zsíros B-hangulat és olyan fordulatok és jelenetek következnek, amiből ha jóval több lenne a film üres első hetven percében, akkor egyértelmű csiszolatlan gyémántról beszélhetnénk. Kérdés persze, hogy valakit kárpótol-e tíz jó perc egy unalmas óráért - de épp ezért van a tekerőgomb...a Testrészek sajna nem elfeledett kincs, de egy semmi másra nem jó kedd estén át lehet rajta szaladni...erről kezeskedem!
