Szomorú látni, amikor egy vígjátékban igen tehetséges színészek szenvednek csak azért, mert a forgatókönyv béna írói nem voltak képesek egy épkézláb poént sem a szájukba adni. A Terhelt társaság esetén persze már az a tény is igencsak árulkodó, hogy nem kevesebben, mint hatan jegyzik a szkriptet...mindez ugyanis nyilvánvalóan azt jelenti, itt bizony kézről kézre járt a matéria, hátha majd valaki feldúsítja vicces dolgokkal és gegekkel. Nos, ezek szerint mindenki a másiktól várhatta a megváltást, mert a poénosítás itt most valahogy egyáltalán nem sikerült...sőt, egy eredetinek nevezhető mozzanat sem került végül a filmbe.
Mert lássuk be, semmi originális sincs abban, amikor két teljesen ellentétes karakter együtt utazik, hogy aztán nagy barátok legyenek - igen, ismerjük a kötelességtudó hivatalnok és a laza vicces balfasz duóját régről és hiába is dúsítjuk fel mindezt füves-, meleg- és altesti poénokkal, ettől még a film egyáltalán nem lesz érdekes.
Láttuk mi már ezt a filmet húsz, harminc éve is és hát hiába rendezett már Todd Phillips rövid úton kulttá nemesült komédiákat, ebből sem ő, sem az egyébként mindig remek Robert Downey Jr sem tud kihozni többet, mint egy felejthető, néhol kifejezetten kínossá laposodó szürke átlagost. A Terhelt társaság sorsa így aztán persze sajnos borítékolható is: egy-két év múlva a kertévék kedd esti gettójában fogja végezni, örök ismétlésre kárhoztatva, szóval a végén még utálni is fogjuk a filmet, de rendesen.