Nem tudom, ki hogy van vele, de hála az ezerrel dübörgő marketing-gépezeteknek, nekem az év ezen időszakára már igencsak elegem lesz a mindent ellepő, aranyos kis tapsifülesekből. Éppen ezért kutakodtam hát egy kicsit, hátha találok valami méltó bosszút a témában és íme...hála az egykor szebb napokat látott MGM horrorfilmes részlegének, rá is bukkantam erre a hihetetlen alapötlettel dolgozó, erősen kult-szagú, nyulas-mészárlós alapvetésre.
A vérnyulak éjszakája persze egy borzalmasan rossz alkotás, hiszen az alkotók egyszerűen képtelenek a bolyhos jószágokat félelmetes fenevaddá változtatni. Szívem szerint én el is beszélgetnék azokkal az illetőkkel, akik valamiért úgy gondolták, hogy ez a dolog egyáltalán lehetséges...de a lelkes filmeseink mégis megpróbálkoztak a reménytelennek tűnő dologgal és mindenféle szánalmas próbálkozással próbálnak aranyos nyuszikkal terrorizálni. A történettel amúgy nem is sokat teketóriáztak: egy tudós valami hormont fecskendez a nyuszikba, az idegesítően hülye kislánya meg persze jól kicsempészi a kísérleti alanyt - a következő vágásnál így aztán vicsorgó, véres óriásnyulak marcangolják a vidéki Amerika töltelék-szereplőit.
Mosolyogtatóan nem sikerül itt amúgy semmi a stábnak, az elragadó fülesek ugyanis még a hülye hangeffektekkel kísérve, művérrel bemázolva is bájosak maradnak, hiába hát minden...az ugráló tappancsoktól egyszerűen képtelenség beszarni. A trükkök érthető módon a hihetetlen gagyi színvonalán mozognak és az is eldönthetetlen a filmben, hogy vajon a kitalált "karakterek", vagy inkább az őket alakító színészek a borzalmasabbak. A posztert uraló nagy sztár, Janet Leigh például szinte minden jelenetben kérdően néz körbe, vélhetően talán ő sem érti, mégis mi a jó francot keres itt.
A kilencven percet amúgy nem sikerül sem feszültséggel, sem épkézláb sztorival kitölteni (pedig az elején meg álhíradós valóság-sokkal is bepróbálkoznak) - ezért a rettenetért így aztán egyedül a viccesen szar dialógok ("Sheriff, egy csapat vérengző óriásnyúl tart a város felé") és a végső, elképesztően nagy leszámolás kárpótol minket. Bűnös élvezetről van tehát szó, amit én szigorúan csak saját felelősségre, kizárólag a húsvéti zabálástól és alkoholtól petyhüdt, nyúlutáló délutánokra ajánlhatok...