Nagy bűvésztrükköt megfelelően végigvinni kifejezetten nehéz dolog. A mutatványt megfelelően fel kell felvezetni és folyamatosan csigázni a közönség érdeklődését, megteremtve így a rejtély borzongató atmoszféráját. A fő attrakciónak hatalmasat kell szólnia, majd kell egy hatásos csattanó is, ami végül tapsvihart indikál. Ha ebbe az óramű-precizitású láncolatba bármely ponton hiba csúszik, a közönség hirtelen átlát a produkción és az illúzió belefeledkezős élvezete helyett olcsó szemfényvesztést kiált. A The Signal már-már tankönyvi szabályszerűséggel követi el a fenti a hibát, ami azért kifejezetten fájó, mert a kiábrándító összképet leszámítva a film komoly részeredményeket képes felmutatni.

Az idei évben számos kiváló független műfaji mozi érkezett Amerikából, melyek között végre izgalmas sci-fi is akadt. Az elsősorban operatőrként dolgozó William Eubank második rendezése számos kiváló ötlettel, míves látványvilággal és erős hangulatokkal operál, súlyos gondok magával a forgatkönyvvel vannak. Két barát és egy lány egy Nomad névre hallgató, igen rejtélyes szuperhackert üldöz, aki betört a MIT rendszerébe és hőseinkre kente a dolgot. Az egyik srác ráadásul beteg, fokozatosan sorvadnak az izmai, a barátnőjével való kapcsolata válságban. IT és road movie, szerelmi gondok és még egy sajátos háromszög is kialakulhatna, ez bizony remek indítás. Számos izgalmas motívum kerül terítékre, majd a célba érkezéskor kapunk egy kézikamerás "blairwitches" betétet és itt a film is meglepő fordulatot vesz és műfajt vált. Ahogyan a plakátokon/promóanyagokon is látható, a három figura egy fura kutatóbázisra kerül, ahol valamiféle fertőzés miatt faggatják őket, mire ők szökést terveznek.

Eddig minden szép és jó, valamiféle nyomozós-thrilleres-disztópiás-szökéses cuccba kerültünk és a néző a szereplőkkel együtt a lehetséges megoldásokon, magyarázatokon agyal. Igaz ugyan, hogy az alkotók egyre látványosabban kezdik hanyagolni az első etapban boncolgatott kapcsolati drámát és a rejtvény egyre nagyobb szabásúnak tűnik, de ekkor még megvan a feszültség és töretlenül bízunk a mindent megvilágító okos csavarokban. A játékidő előrehaladtával jönnek is a fordulatok, csak ezek bizony nem okosak és megvilágító erejűek, hanem épp ellenkezőleg. Egyre hihetetlenebb, izzadságszagúbb licitálás kezdődik és a hajmeresztő finálé szép finoman önparódiába fordítja a történetet: a beharangazott, hatalmasnak gondolt trükkről kiderül, gagyi átverés csupán. Kár érte...