Akár a kritikaírás egyik első alaptörvénye lehetne, hogy "egy objektívnek, elfogulatlannak szánt ítélet annál gyengébb lábakon áll, minél közelebb vagyunk a vizsgált időszakhoz". A kanonizáció, a mögöttes folyamatok és a mélyebb összefüggések felismerhetősége az idő elteltével exponenciálisan nő: így fordulhat elő, hogy miközben a választott szempontok szinte egyértelműen kirajzolják a némafilmes korszak legfontosabb műveit, addig az elmúlt évtized filmtermését csak remegő kézzel lehet mérlegre tenni. Biztosan nem ismerhetőek még fel bizonyos trendek, és talán elvakítanak olyan sikerek is, melyek kihullanak majd idővel, a választott öt filmmel mégis megpróbáltam lefedni a legerősebb irányvonalakat. Ami a 2000-es évekkel kapcsolatban már most biztosnak tűnik, az a Hollywood tömegfilmes hegemónia megtörhetetlen fölénye. Hiába azonban a mindent elsöprő blockbuster-hatalom, ha eközben az Álomgyár a kreativitást, a művészi igényű szórakoztatást tekintve mintha egy kezdődő válságot élne meg. A 3D, a rengeteg remake, előzmény- és folytatásfilm, a képregények mértéktelen kiaknázása mind-mint egy ötlettelen, tehetség-importra és hozott anyagra épülő gyár képét mutatja - miközben az igazán izgalmas dolgok a Távol-Keleten (elsősorban Dél-Korea és Kína), Skandináviában, a vén kontinens posztmodern szerzői körében, illetve a frissen feltörekvő filmgyártásokban történne. Ja, és ott vannak még az amerikai független filmesek is...aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
Shrek (2001) - A számítógépes animáció technikai fejlettsége már ezt megelőzően is csodákra volt képes, a figurákat és a történetszövést illetően azonban a zöld ogre volt a nagy áttörés. Önreflexív, ironikus humor, meglepő fordulatok és a posztmodern mese...azóta nincs animációs film, ami ne kölcsönözne az itt lefektetett alapelvekből.
Oldboy (2003) - Dél-Korea filmes feltámadása és tündöklése egyértelmű reménysugár a nemzeti filmgyártások, a Hollywood melletti/elleni alternatívákat sürgetők számára. Az arrafelé kikristályosodott, sűrű bosszúfilmek egyik legnagyszerűbb példája Chan-wook Park feledhetetlen darabja: aki nem látta, nézze meg mielőtt a készülő remake végleg elszívja az eredeti elől a levegőt.
Nem vénnek való vidék (2007) - Személy szerint én nem ezt tartom a Coen-fivérek legjobb munkájának, de Cormac McCarthy alapanyaga erős, amiből egy hibátlan, brutálisan hömpölygő bűneposz született. Becsület, vadnyugat, férfiasság tökéletesen arányban adagolva.
A sötét lovag (2008) - Hollywoodban jelenleg Nolan "a" sikerrendező, aki úgy szállítja az okos sikereket, mint hajdan Hitchcock. A Denevérember sötét karaktere már önmagában is remek alapanyag, a brit-amerikai alkotó azonban kihozott belőle mindent. Ledger Joker-alakítása, az egzisztencialista felhangok és a posztmodern identitásdráma összege a valaha volt legjobb képregényfilm, amit egyhamar biztosan nem fog felülmúlni senki.
Avatar (2009) - Biztosan emlékszünk még: annak idején a kék lényekkel kapcsolatban egyenesen egy korszak hajnaláról, a 3D eljöveteléről, az új világról beszéltek. A film maga igen harmatos, de a térhatású őrület egy időre tényleg beindult. Nagy kérdés, kiállja-e ez az egész idő próbáját - szerintem biztosan nem, de attól ez még jelen állás szerint egy igen meghatározó mozi.
Amiről még muszáj beszélni:
Amélie csodálatos élete (2001) - Amiért a francia filmet szeretni lehet. Micsoda őrület volt körülötte!
A Gyűrűk Ura Trilógia (2001-2003) - Monstre kaland, a megfilmesíthetetlen megvalósulása.
Harry Potter széria (2001-2011) - Még egy ilyen fejőstehene sem lesz soha többé Hollywoodnak. Vagy mégis?!
+ a személyes kedvenc:
Elveszett jelentés (2003) - A valaha készült legszebb film a szerelemről. Mi mást tehetnék még hozzá?