A zombifilm korántsem olyan "agyhalott műfaj", mint aminek egyesek tartják. A csoszogó hordák ugyanis nagyszerű metaforáját tudják nyújtani agymosott és elidegenedett társadalmunknak. Ha pedig mindez nem lenne elég, a zombikat válogatott módokon lehet trancsírozni mindenféle lelkifurdalás nélkül, elvégre már halottak. Közben pedig az emberfia picit feloldja öröktől hordozott félelmét az elmúlástól...
(Aki a fentiekkel nem ért egyet, az most lapozzon és meg ne nézze az elkövetkezendőkben kivesézett filmet!)
Ami tehát a zombi-vígjáték ínyenc műfaját illeti, a Shaun of the dead és a Terrorbolygó igen magasra tette a lécet, úgyhogy kicsit tartottam attól, a Zombieland tudja-e majd hozni a szintet. Bár ezen alkotásokkal nincs egy súlycsoportban, nem sokkal marad el mögöttük, ami legalábbis a móka-adagot illeti, szinte semmivel.
Az elsőfilmes rendező persze próbálkozott egy kis mondanivalót is belevinni a dologba, de épp az a film gyenge pontja. A széthulló családdal terhelt és kapcsolatteremtésre sokáig képtelen túlélők lelkizése fárasztó, de a rendező jó érzékkel nem is viszi ezt túlzásba: a fókusz szerencsére a b-filmes hangulatú helyszíneken végrehajott válogatott gyilkoláson és a hol finom, hol ínycsiklandozóan brutális verbális poénokon van.
A karakterek nagyszerűek, a szűz-kockafej balfék és a naggyon laza redneck tahó párosa a jobb buddy-moviekat idézi meg (Woody Harrelson keményebb és lazább mint Bruce Willis az Utolsó cserkészben - de komolyan!!!) - a páros pedig természetesen útra kel (road-movie faktor) és női szereplők is képbe kerülnek (indie tinifilm faktor - lásd a soundtrack!). A film így tulajdonképp karakter-vezérelte vígjátékká válik, ahol persze időről-időre felbukkan egy adag zombi, akiket aztán mindenféle vicces módokon lehet kinyúvasztani...ollóval, zongorával, kocsiajtóval...
Lehetne fanyagolni a történet hézagjain, sőt, tulajdonképp szinte nincs is sztori, de ha belegondolunk, amúgy minek? Ha ugyanis rákapunk a vér ízére, mindez abszolút nem számít. A lényeg, hogy láthatóan mindenki baromira élvezte a film elkészítését és ez átragad az erre fogékony nézőre is. Az első öt perc után letudjuk az undorító részeket (a maszkmester kiélhette magát), hogy aztán olyan bűnös élvezeteknek hódolhassunk, mint a bendzsóval gyilkolás élelmiszerboltban, komplett indián bolt szétverése (természetesen lassítva) és a felejthetetlen látogatás a nagyobb-sztár-mint-Tom-Crusie házában (nem árulom el ki, már ezért a tíz percért kötelező a film!) A végére jön aztán a hab a tortán - vajon mi sül ki egy halom fegyver, nagy adag zombi és egy vidámpark találkozásából?
Agyakat tehát lekapcsolni és jöhet a móka...pergő párbeszédek, gyilkos poénok és filmes utalások tömege - no és egy igazán tahó Woody Harrelson...ha pedig mindenképp tanulságra vágyunk, a rendező arról is gondoskodik: jó kondi, mindig kössük be magunkat és ami a legfontosabb, élvezzük az apró dolgokat! Csak helyeselni tudok!
Igazi popcornmozi ez a brutálisabb fajtából - kultusz-gyanús mű született!
"Értékelés: 9/10"
