Egészen valószínű, ha nincs Tarantino, akkor kis hazánkban a filmszakos bölcsészeken kívül szinte senki sem ismerné a blaxploitation-jelenséget. Szerencsénkre azonban QT jó érzékkel hívja fel a figyelmet elfeledett filmtörténeti korszakokra, ráadásul mára a neve is igazi brand lett (azaz garancia az eladásokra, a kiadók tehát elsütik, ahol csak lehet) - így megkésve bár, de végre hivatalosan is hozzáférhetünk DVD-n a Foxy Brown című kult-darabhoz, ezáltal pedig a közönséges halandó is betekintést nyerhet a black-cinema nagy korszakába. Abba most nem is mennék bele, mi is az a blaxploitation és így persze a Tarantino-köröket sem futnám le (ezt nálam sokkal tanultabb kollégák megtették már például itt és itt), aki ugyanis tájékozott e témákban, annak e művet sem kell bemutatni...én inkább azt vizsgálnám meg, ezen filmes ismeretek nélkül, csak önmagában élvezhető-e az ominózus darab.
A választ persze azonnal el is árulnám...nagyon is élvezhető! Aki ugyanis megtekinti a Foxy Brown-t, rögtön meg fogja érteni, mire ez a nagy 
felhajtás a korszak körül, ahogyan az is világossá fog válni számára, mekkora hatással volt mindez a mai amerikai filmkészítésre. Ettől persze még lehetne ciki és/vagy unalmas a film, de szerencsénkre rendkívül szórakoztató darab és talán épp ez a legfontosabb az egészben! Hiába van ugyanis távol tőlünk a hetvenes évek fekete Amerikájának világa, ez a mozi még most is hihetetlenül tökös - pedig a főszereplő egy nő, és pontosan ebből fakad az egész varázsa. Pam Grier elképesztő karizmával van jelen a vásznon, egyszerre laza és kemény, szexi és kegyetlen - egyértelműen ő minden női akciósztárok anyja! Bármily perverzen hangozzék is, ő a tökéletes fekete-női-James-Bond; erre játszik rá a film nagyszerű főcíme is...Foxy ugyanis könnyedén csábítja el a férfiakat: ez a legfőbb fegyvere, hogy bosszúját véghezvigye és nincs olyan fehér-gyökér, aki őhozzá felér...(elnézést a rémrímért:)
Ezek után mondanom sem kell, mekkora móka vár ránk! A filmből bőségesen árad a hetvenes évek bája: hihetetlen hajakat és ruhákat láthatunk, de természetesen a laza dumák sem hiányoznak. Különösen vicces a fehérek eltúlzott modorossága a dialógokat illetően - feka társaik ezzel szemben csak úgy lökik a halálfasza szlenget...az pedig természetes, hogy végig elsőrangú Motown-funky szól aláfestő zeneként.
A film története persze nem emelkedik tolsztoji magasságokba, de ez senkit nem érdekel, hisz a drogos-kurvás bosszúsztori csak ürügy a királyabbnál királyabb jelenetek összefűzésére. Black-power moziról lévén szó, hősnőnk természetesen mindenféle fehér egyéneket leckéztet meg (főképp férfiakat), ehhez pedig lazaságát és nőiességét maximálisan ki is használja. Nem is lőném le a poénokat - ezek az akciók egytől-egyik kultikusak. Ha ez még nem lenne elég, van kötelező cici-villantás és fűtött erotika, ahogy kocsmai cat-fight is - de a főellenség kicsinálása mindezekre még egyértelműen rá tud tenni egy lapáttal. Foxy tényleg nem viccel, ha bármelyik fehér barom szórakozik vele, ő rendet vág a placcon...
Ez persze mind szép és jó, de ettől még a mű nyugodtan lehetne önmaga paródiája, vagy vicces-fura lenyomata egy olyan kornak, mikor a fekete kultúra kezdett önmagára találni. A filmet így is lehetne nézni, de ami miatt ez az egész katyvasz tényleg működőképes és még most is maximálisan élvezhető, az Pam Grier jelenléte! A béna forgatókönyvet, a gyengécske rendezést és az olcsó költségvetést ugyanis szinte észre sem vesszük, ha feltűnik a vásznon - elképesztő kisugárzásával mindezeket idézőjelbe teszi és szó szerint elviszi az egész filmet. Tényleg ő a királynő és csak rajta múlik, hogy mindez több tud maradni egy viccesen gagyi kordokumentumnál és még mai szemmel is szórakoztató és cool darab. Érthető tehát QT rajongása - a Foxy Brown pedig kétségkívül alapmű!
"Értékelés: 8/10 - de nem számoltam bele a mítosz-faktort"
(A DVD-re a film mellé került még két gyengécske dokumentumfilm, plusz infókat ugyan nem tudunk meg a fekete moziról de pár mai hip-hop arc lerója tiszteletét a régi nagyságok előtt, ha valakit ez érdekel, lelke rajta. Ezek mellett van még rendezői kommentár és előzetesek is, plusz a film szinkronosan is nézhető - ezt nem ajánlom senkinek, mert az eredeti dialógok egyszerűen visszaadhatatlanok magyarul...
Egy ezrest (két korsó sör) simán megér ez a lemez - csak remélni tudom, hogy ezt a kiadást követi még néhány blaxploitation film!)
