A képregények megfilmesítése manapság annyira jól megy a kasszáknál, hogy lassan a 
padlást is lesöprik az ihlethiányban szenvedő hollywoodi alapanyag-vadászok...úgyhogy előbb-utóbb a legismeretlenebb szuperhősök is bemutatkozhatnak majd a gyöngyvásznon. A Zöld darázs persze inkább csak errefelé ismeretlen, elvégre nemcsak az egyik legrégebbi álarcos igazságosztója a nagy amerikai képkocka-mitológiának, de egy régi tv-feldolgozás híres főcímzenéje (halld Kill Bill) és Bruce Lee rövidke szerepe okán valami kultusz-féleség is kialakult körülötte. Ígéretesen hangzott tehát, ha mindehhez a sziporka-agyú örök gyerek, Michel Gondry nyúl hozzá...
Sajnos azonban ez itt nem egy független produkció, hanem egy komolyabb költségvetésű hollywoodi stúdiófilm, elsődlegesen a kasszacsengetés céljával, így hát jól láthatóan a gall direktorunk is meg lett zabolázva rendesen, illetve kénytelen volt kiszolgálni a magát rendkívül nagy komikusnak tartó Seth Rogent, aki egyrészt a film producere volt, másrészt pedig itt az is kiderült, hogy azért mégsem annyira nagy komikus. A végeredmény éppen ezért pedig egy igen fura hibrid lett...ripacskodó, irritáló főszereplő, félbevágott-
félbehagyott ötletek sora és egy egészen fura, keverék humor, ami így aztán néhol kifejezetten szórakoztató, néhol meg az ember csak a fejét vakargathatja.
Komolyan mondom, olyan érzésem is, mintha valami tesztvetítésen lennék és mindez még a végső vágások előtti verzió. A tempó ugyanis rendkívül egyenetlen, a történet mintha ad-hoc lett volna összedobva és még így is félkész, a poénok fele meg nem vicces és úgy általában az sem jön át, hogy ez a film most akkor mi is akarna lenni pontosan.
Van azonban néhol pár egészen jól sikerült morzsa is: Christoph Waltz remekel, néhány poén üt, pár Gondry-agymenést hagytak megvalósítani és barók a tech-cuccok is, no meg azért sikerült egy-két egészen jó verekedést is összehozni. A nagy baj azonban az arányokkal van...még optimista becsléssel is 70-30 a szar javára, illetve a szomorú az, hogy ez mégsem egy tesztvetítés, hanem a végleges mű. Szóval Michel, hagyd inkább a nagy stúdiókat, egy kreatív franciának nem feltétlenül tesz jót az ipari termelés!
"4/10"
