Mit tehet egy fiatal európai alkotó, ha nagy költségvetés nélkül akar nemzetközi figyelmet kelteni? Hát vagy kitalál valami egészen ötletes filmes cuccot, vagy a gyorsabb utat választja, és átmegy primér sokkolásba, amibe aztán nemcsak a művészi mondandót magyarázhatja később bele, de a vágyott kétes hírnevet is megszerezheti. A szerb Mladen Djordjevic filmje is éppen erről az utóbbi esetről akarna mesélni, sajnos azonban a főszereplő-rendező pontosan abba a hibába esik, amit végeredményben ki akarna itt nekünk figurázni.
A pornó-színházon keresztül bemutatott pöcsöktől, szartól és a vértől ugyanis még ugyanúgy nem lesz belőle nagybetűs művész, ahogyan a filmbeli alteregójából sem, illetve a valóban sokkoló képek pedig sem képesek a Balkánon szenvedő művész portréját kirajzolni. Hiába láthatunk tehát szamarat orálisan kielégítő transzvesztitát premier-plánban, a film nem lesz több annál, mint ami: egy freak-show sokkoló dokumentálása, amin először nevetünk, aztán feszengünk, majd megunjuk és végül ásítunk.
Alkotónk természetesen mindezzel a mai szerb valóságot szerette volna bemutatni, ami bizonyosan jó véres és szaros – a bőven adagolt meghökkentéssel viszont pontosan csak azoknak a figyelmét sikerül majd igazán felkeltenie, akikben eddig is élt valami romantikus elképzelés arról a perverz balkáni világról, ahol jó pénzért bármilyen szexuális szolgáltatás beszerezhető. Szóval Mladen Djordjevic sajnos nem egy új Gaspar Noé, még akkor sem, ha ezzel a naturalista filmjével azt a bizonyos (eléggé kétes) hírnevet azért talán mégis sikerült megszereznie.
„4/10”