Csak a balgák hiszik, hogy a kalandfilm lényege a különböző mesei kellékek és fordulatok halmozásában, a jól beazonosítható típusfigurákban rejlik. A sodró történet, az izgalom és a kaland édes illata sohasem a felszínről, hanem sokkal mélyebbről árad – hiába tehát a sok színes dekoráció, ha nem kap szárnyra a nézői képzelet és nem sikerül felrázni a mindenkiben ott szunnyadó, örök gyermeki fantáziát. A Karib-tenger kalózai első része azért üthetett akkorát, mert rég elfeledett képzelgéseket pendített meg bennünk, hiszen ki ne álmodozott volna a végtelen óceánról, elásott kincsekről és a szíve hölgyéért karddal küzdő kalandor szerepéről. No de ne feledjük Jack Sparrow kapitányt sem, aki lehengerlő eleganciával és stílusérzékkel fazonírozta újra a részeg tengeri medve kissé kopottas jelmezét, és Johnny Depp ihletett rock-sztár alakításában rövid idő alatt olyan ikonikus figurává léphetett elő, mint Robin Hood, Indiana Jones vagy a hetyke bajszú Zorro.
A kirobbanó siker ára természetesen az egyre gyatrább folytatásokban fizetendő, ezért is történhetett meg az a szégyen, hogy a nagyszerűen működő receptet folyamatosan hígitották fel a hozzá nem értő szakácsok, és végül olyan löttyöt tálaltak elénk, mint ez a siralmas negyedik rész, ami olyan messze esik az első rész bájától, mint a Lupa-tó a Karib-tengertől. A baj pedig minden bizonnyal a "többet, jobbat, nagyobbat" alkotóhülyítő kényszeréből fakad, hisz mással egyszerűen nem tudom magyarázni, miként sikerülhetett a kalandfilm műfaját ennyire félreértelmezni, a jól bevált típusok és panelek helyett pedig egy ilyen zagyva baromságot írni. A fiatalság forrása, az egymással vetélkedő kalózok és a zombi-legénység sajnos nem fedheti el, hogy nincs az alkotók kezében semmi, ami magával ragadhatna minket, így aztán hiába próbálkoznak a látványorgiák bevetésével, mi csak zavarodottan kapkodjuk a fejünket és egész egyszerűen nem értjük, mindez miért is kellett.
Nem Depp hibája, de Sparrow ezúttal nem találja a helyét ebben a kaotikus történetben. Nincs tét, nincs súlyos ellenfél és nincs Turner-féle ellenpont sem – Cruz hiába tetszeleg a belevaló hispán nőstény bőrében, sajnos ő sem képes pótolni az ilyenkor elengedhetetlenül szükséges szerelmi szálat sem. Hőseink ugyan össze-vissza masíroznak és hajókáznak, és a kamera is elidőz az egzotikus helyszíneken, mégsem érezzük az orrunkban a sós víz illatát, mert nincs ami kalandra csábítson és a messzi távolba repítsen. Ja, és hogy az eszméletlenül király Keith Richards is súlytalanná válhat a filmben...nos, ez tényleg megbocsáthatatlan bűn. Ezúton is kérem a producereket...ne legyen ötödik! (lesz...)
"4/10"