Kinetográf

Hollywood futószalagjáról ritkán pottyan le olyan finom egyensúllyal és ízléssel összerakott darab, mint a Fifti-fifti. Halálos betegséggel, rákkal viccelődni ugyanis nagyon kényes dolog: vagy az ordenáré gusztustalanság, vagy a tragédia öli meg a humort, ami pedig elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy szembenézhessünk a szörnyűségekkel. Őszintén bevallom, fogalmam sincs, mennyire hiteles Jonathan Levine filmje - de nem is érdekel, mert végre valaki úgy mesélt a túlélés és a humor kapcsolatáról, hogy sem a hatásvadász, hallmarkos szívfacsarásra, sem erőltetett, amerikai-pités poénkodásre nem kényszerült. A Fifti-fifti igen vékonyka határvonalon egyensúlyoz, de végül sikerül neki az, ami előtte csak igen keveseknek: felemelő , vicces és átélhető módon dicsőíti a barátság, a nevetés és a túlélni akarás örök emberi tulajdonságait. Kellenek az ilyen mesék!