Az akciófilmet születésétől fogva lesajnálóan kezeli a filmes kánon, és a műfaj legfontosabb 
alkotóit maximum az “igényes szórakoztatás” kissé ambivalens címkéje alá engedi be. Talán mondanom sem kell, mennyire szomorú ez az akadémiai korlátoltság, hiszen annak ellenére, hogy a zsáner legnagyobbjai nem egzisztencialista drámákban vagy modernista művészfilmben utaznak, még legalább annyira hozzájárultak a mozgókép egyetemes történetéhez, mint a komolyabbnak és mélyebbnek kikiáltott műfajok alkotói. Az akciófilmnek is megvannak ugyanis a maga Bergmanjai, Godardjai és Tarkovszikjai - csak nem olyan egyszerű felismerni a zsenit egy olyan alkotásban, ahol a súlyos metafizikai tartalmakat robbanásokkal, verekedésekkel és látványos kaszkadőr-mutatványokkal kell közvetíteni.
Don Siegel egyike e nagy akció-művészeknek, aki hosszú pályafutása alatt rendkívül egyenletes minőségben dolgozott - annak ellenére, hogy az anyagi és forgatási körülményeket szinte mindig Hollywood diktálta a számára. Az életmű kulcsfilmje, az 1973-es Charley Varrick éppen ezért afféle “8 és fél” a rendezői pályán, hiszen rendező a művet producerként is jegyzi, és a a csavaros bankrabló-történetetben nem nehéz felfedzni a stúdiórendszerben dolgozni kénytelen alkotók keresű sorsát sem. A film így nemcsak a hibátlan tempóval, a remek sztorival és Walter Matthau egyik legjobb alakításával emelkedik ki a mezőnyből, de a “nagyvállalatok” ellen küzdő, a “maffiát” átverni igyekvő kisember története is túlmutat a szokásos meséken, és pikáns extra dimenziót ad az amúgy sem unalmas alkotásnak. Hihetetetlenül cool!
