Kinetográf

Aki értékelte és szerette a Hobo with a shotgun csövesekre komponált agymenéseit, annak midenképpen érdemes felfedeznie a trash műfajának néhány olyan kult-klasszikusát, mely a szemetes nagyvárosi utcákkal, az átható szagot árasztó hajléktalanokkal foglalkozik. Az 1987-es Street Trash egy pontosan ilyen, szemtelenül hatásvadász és megmosolyogtatóan gusztustalan ötletfüzér, amely az alkeszokat pillanat alatt szétmaró piával (Viper), a Vietnámi poklot megjárt, csontkéssel gyilkolászó barbárral, illetve a hippi-külsejű főhőssel valódi C-kategóriás hullámvasútra ülteti a bátrabb nézőt. A slágerfilmek operatőreként, illetve James Cameron produkcióiban steadicam-kezelőként tapasztalatot szerzett Jim Munro minden elkövet az agyament szórakoztatás kedvéért: a lepukkant WC-ben cseppfolyossá váló hobóra kivillanó ciciket, a posztapokaliptikus szeméttelep képeire erőszakos rendőrt, míg a gusztustalan, szexmániás főnökre ripacs olasz maffiózókat kever, miközben szép lassan színes trutyivá változtatja a legfontosabb szereplőket. A lazán kanyargó, kellően elmebeteg történet  és az explicit látványosság egészen abszurd kacattá áll össze, ahol a politikai inkorrektség és a morbid humor a játékidő nagyobb hányadában biztosan leköti majd az ínyencebb közönség figyelmét - miközben a kéregető hajléktalanokkal szemben táplált nézői agressziót is...khmm...feloldja. Szigorúan trash-rajongóknak!

(A műhöz kapcsolódó fun fact: az alacsony költségvetésű filmben a ma már sztárrendezőnek számító Bryan Singer kameratologatóként működött közre)