Már megint egy olcsó olasz autós-apokalipszises film, legyinthetnénk elhamarkodottan, ám itt bizony egy olyan hátborzongató Mad Max utánérzésről van szó, mely igen figyelemreméltó részeredményeket képes felmutatni és némi szódával fogyaszta kimondottan üdítő élményben lehet része az ínyenc VHS-fanoknak. Enzo G. Castellari a spagetti westernek (Keoma) és makaróni háborúk után (Az az átkozott páncélvonat) az olasz kommersz utolsó nagy hullámának éllovasa volt és a pasztapokaliptikus fércművek legszórakoztatóbb alkotásai szinte kivétel nélkül az ő nevéhez fűződnek. Bár a The New Barbarians: Warriors of the Wasteland pofátlanul nyúlja le az ausztrál siker második részét és egy kimondottan enervált forgatókönyvből született, a nézőt szinte menetrendszerűen kényezteti egy-egy meghökkentő jelenettel, díszlet- és kellék-ötlettel, bizarr halálnemmel vagy különös hivatkozással. A pimpelt járgányok elképesztőek, a szeméttelepen berendezett, műanyagból heggesztett ruhák és ezüstre fújt díszletelemek hihetetlenül röhejesek, a fegyverek elképesztőek. A felvezetőben egy kedves makettvárost ér "atomtámadás", a világ végét Castellari néhány csontvázzal is remekül elkapja. Jönnek a "templomosok", a bizarr hajú, fehér ruhás őrültek, akik huszas átlagsebességgel vadásszák le a túlélőket, kocsikból kandikáló fúrókkal és proprellerekkel hentelnek. Magányos hősünk ellenük lép fel és védi meg az ártatlanokat, neon buborékkal és deszka-spoilerrel felszerelt kocsival, egy nyolc-tíz éves szőke autószerelő kisfiúval (!) és egy kőkemény haverral az oldalán. Fred Williamson visszatérő arc a rendezőnél, ahogyan a pöpec kísérőzene is védjegyszerű (Claudio Simonetti, ofkorsz). Az íjjal felszerelt egykori amerikai focis fejeket robbant le (!!), míg a főgonosz megidézi Indio legendás füvezését, sőt, a végső párbajban a Maréknyi dollárért is előkerül. Ha mindez nem lenne elég meggyőző, úgy egy óra magasságában akad egy igazi WTF-pillanat is a filmben, klipsszerűen vágva, hihetetlen kínzási módszerekkel és némi semmiből jövő anális erőszakkal. Ha valaki ezek után nem érezné úgy, hogy neki ezt a filmet látnia kell, az egyrészt valószínűleg nem rendszeres olvasója a blognak, másrészt pedig gyorsan nagyítson rá az alant elterülő a plakátra. Hát nem egy csodálatos műremek?!
