Így jöttem, avagy korai zsengék a blogon! A következőkben ma már hozzáférhetelten relikviák és történelmi ereklyék kerülnek újraközlésre: elsőként a megboldogult Budapesten Terminálon megjelent írásaim. Figyelem! A szövegek utólagos változtatás nélkül kerülnek át ide. Néhány dologgal ma talán már nem értek egyet, de büszkén vállalom amit ifjonti hévvel írtam. Következzék tehát a
AKI NEM TUDJA, TANÍTJA | 2011. 08. 23.
"Mi a különbség a pedagógus és a pedofil között?! Hát az, hogy a pedofil szereti a gyerekeket..." – szól a klasszikus humorka, és ezzel a borzasztó viccel rögtön sikerült is jelentősen túlszárnyalnom a Rossz tanár címen futó vígjátékba szorult teljes nevetési potenciált. Cameron Diaz legújabb filmjével nemcsak az a nagy baj, hogy végtelenül buta, rosszul kivitelezett és ötlettelen - de sajnos a poénok is kifejezetten hiányoznak belőle. Ez pedig rendkívül fájó pont tud lenni egy komédia esetében.
Igen meglepő módon hősünk, Elizabeth nagyon rossz tanár, aki kifejezetten rühell tanítani. Saját bevallása szerint kizárólag a nulla felelősség, a laza munkaidő és a nyári szünidő miattválasztotta ezt a melót, és ennek megfelelően a tanteremben is csak lófrál, piálgat, illetve oktatás címén mindenféle filmeket nézet a büdös kölkökkel. (Találós kérdés: vajon melyik Michelle Pfieffer mozi tűnik majd fel a képernyőn?!) A pedagógusi motiváció azonban végül mégiscsak feléled a benne, hiszen megjelenik a színen a Justin Timberlake alakította nyálas algebratanár, aki nemcsak az irritálóan széles popsztár-mosollyal büntet, de a zsíros dollárkötegek szagát is üzembiztosan árasztja magából.
Tanárnőnk szeme előtt tehát felcsillan a nagy cél: lecsapni a potenciális áldozatra, de a csábítás legfontosabb kellékei, a drága szilikonmellek még nincsenek a testében – így az operációhoz szükséges, jelentékeny összeget a legjobb tanerőnek felajánlott év végi bónuszból kívánja előteremteni. Az igazán kínos percek nem is elsősorban ebből az összefércelt és teljesen esetleges történetből fakadnak, hiszen az alkotók további baklövéseit elszenvedve a nézőnek már nem is igazán tűnnek fel a mindenféle dramaturgiai szabályt áthágó forgatókönyv csúnya repedései.
A komolyabb mélyrepülés inkább ott kezdődik, hogy az írók egy centivel sem jutottak tovább a káromkodó, romlottan szexi tanárnő felületes figurájánál és annyira megörültek a felfedezésüknek, hogy gyorsan filmet is csináltak a spanyol viaszból. Abban természetesen igazat adok nekik, hogy ebben a karakterben valóban szépen csillogó potenciál rejlik – ennek kiaknázásához azonban érdemes lett volna még olyan apróságokkal is pepecselni, mint a jellemek árnyalása, a vicces helyzeteket produkáló történet kialakítása, illetve a megfelelően kitalált atmoszféra eregetése. Jó vígjátékot készíteni ugyanis nagyon nehéz mesterség, ahhoz ugyanis remek időzítés, eltalált karakterek és csavaros szituációk kellenek. Ez bizony rossz hír a kevésbé tehetséges vagy rendkívül lusta alkotók számára, mert a dicsőséghez sem elég a sok tahó beszólás, a gatyába élvezés vagy a füvet szívó tesitanár bamba arca. Maga a nagy ötlet nyilván a szókimondó, sokkoló tanári beszólások képviselte éles humor lett volna, de filmeseink még ezen a téren is cirka 15 évet tévedtek.
Ma már csak a katolikus kiscserkészek gondolhatják teljesen komolyan, hogy egy orális szexet felemlegető tanárnő botrányos jelenség a mozivásznon. Szenvedéseinket azonban tovább mélyíti, hogy szegény Cameron Diaz sem képes méltósággal öregedni és modorosan jófejkedik ebben az amúgy is rosszul megírt szerepben. Az izzadságszagú erőlködése miatt szexinek túl alpári, romlottnak meg túl mesterkélt és az irritáló ripacskodásában az összes itt felvonuló, szigorúan B-ligás komikus is felveszi vele a versenyt. Poénok nélkül amúgy is elég nehéz lenne nevettetni, de egyedül Jason Segel (az Így jártam anyátokkal Marshall-ja) az, aki valamennyire küzdeni próbál a vidámságunkért és felismerve ennek a lehetetlenségét, nem lesz menthetetlenül vérciki. Timberlake lehetne a másik túlélő, ő azonban még nem érzi a vékony határokat az ironikus önparódia és a totális idiotizmus között. Hosszasan ecsetelhetném a rendezés hiányosságait, a sorban kimaradt ziccereket vagy a borzasztóan alacsony színvonalú "gegeket", de azt hiszem, teljesen felesleges.
A Rossz tanár sajnos remekül illik az utóbbi időkben egyre megszokottabbá váló, rendkívül alpári hollywoodi "vígjátékok" sorába. A pénztáraknál így nyilván most sem éri majd csalódás a producereket, és az érintettek is elégedetten csettinthetnek majd egyet - nagy kár, hogy a kasszacsilingelésen kívül nem voltak képesek szórakoztatni a kicsit is igényesebb közönséget. A célcsoportnak, a romlott tanárnőkről álmodozó testi-lelki kamaszoknak azonban borítékolhatóan betalál majd a cucc, utána meg szerencsére ez a film is biztosan oda kerül majd, ahová való: a süllyesztőbe.
