A hétfő estéknél semmi sem alkalmasabb arra, hogy áldozzunk a populárkultúra színes oltárán és bűnös élvezetként valami egyszerű, ütős és popcornszagú agyrágógumin kérődzzünk. Persze ilyen könnyen nem adtam meg magam, elvégre komolyabb ember vagyok annál, hogy beismerjem mindezt, ezért ideológiát kreáltam a filmválasztás mögé: az Armored kötelező néznivaló, hisz ez Antal Nimród új filmje és mi magyarok, tartsunk össze!
A cselekményt nem ecsetelném bővebben, ha kapnék egy rekesz sört és pár filmőrült cimborát azzal az indító lökettel, hogy "páncélkocsi-rablás-átverés" - talán valami hasonló történetvázat sikerülne összeraknunk. A sztori erőssége, hogy egyszerre idézi meg az ostromfilmeket, a Pánikszobát és a "heist" filmeket, nagyon távolról pedig még a Kutyaszorítóban is felsejlik. A páncélautók minden sajátosságát körbejárjuk, a történetet pedig a rablóbandák (már ismert) pszichológiája mozgatja. Sajnos azonban ezekkel a magas labdákkal a forgatókönyv nem mindig tud élni, a "fordulatok" nem feltétlenül jönnek, a kisebb logikai bukfencekről nem is beszélve.
Ennek ellenére mégis működik a sztori: nem erőlteti meg az ember agyát, de amennyire kell, leköti. Többet elvárni a történettől persze böszmeség lenne, hiszen ez egy régi vágású, szigorúan 90 perces akció. Először majd péntek esti főfilmként, aztán szerdai, majd hétfői, sorozat utáni "akcióthrillerként" fogja végezni valamelyik kereskedelmi csatornán. Antal Nimród nagy érdeme pedig pontosan az, hogy ezt nemhogy elfedni nem akarja ezt a tényt, hanem egyenesen büszke is rá: telivér akciófilmet forgatott.
A B-filmes, kissé trash hangulat már előző low-budget horrorjának is erőssége volt, erre most még jobban rájátszik. Másodszor dolgozik Andrzej Sekulával (aki a Ponyvaregény és a Kutyaszorítóban operatőre is volt) - a képi világ itt is hasonló a Vacancy lepusztult, poros, kiégett környezetéhez. Por helyett most van rozsda, fém és lepusztult iparnegyed - persze realizmusról azért nincs szó, minden szépen esztétizált. A zene ennek megfelelő, szerencsére elkerüli a mostanában szinte kötelező R&B és rap elemeket, ehelyett a Massive Attack Mezzanine albumát idéző (khmm) electro-rock festi alá az ipartelep rozsdáját. A rendezés legnagyobb erénye ezeket mellett, hogy nem próbálja foltozni a gyengébb forgatókönyvet. A film feszesre van húzva, nem burjánzik az akció sem, bizonyítva hogy a CGI-n, hipergyors vágáson és az elburjánzó végecsavarokon túl is van még élet ebben a jobb híján klasszikakciónak keresztelt műfajban.
Antal Nimród ügyesen építgeti karrierjét Hollywoodban, folyamatosan lép előre egyet: nagyobb budget, "komolyabb" műfaj, nagyobb stáb, több sztár. A film számomra legnagyobb csalódása egyébként éppen a sztárok túlzott rutinjátéka. Matt Dillon szinte teljesen hiteltelen mint bandavezér, Laurence Fishburn jelenlétében a legérdekesebb, hogy mennyire meghízott, Jean Reno-t pedig ismét akcentusáért alkalmazták - európaisága csak abban mutatkozik meg, hogy egyszer rágyújt egy cigire (az idióta franciája...) Üdítő kivétele a filmek az új arc, Columbus Short - aki a tulajdonképpeni főszereplője a filmnek, alakításával el is viszi a hátán az egész színészgárdát.
Ha nem akarok elfogult lenni, azt tudom mondani, hogy egy agyatlan hétfő estére ajánlható a film, mely nyilván nem lesz mérföldkő a filmgyártás történetében, de kitűzött célját eléri és nem is akar többnek látszani, mint ami: páncélkocsis akciófilm. Örüljünk annak, hogy hazánk szülötte ismét lépett egyet felfelé azon a bizonyos létrán és kezd nála markánsan kirajzolódni egy olyan B-filmes vonal, ami a következő filmjének kifejezetten jól állhat majd. A Predators éppen a megfelelő nyersanyag lehet a nagy áttörésre. Szurkolunk! (A nagy sikerek után meg reménykedjünk, hogy rendezőnk újra visszatér Európába kicsit művészkedni...)
Értékelés: "Armored 6/10"
