Talán kicsit szubjektív kijelentés, de szerintem északról jön a fény - a kortárs európai film legizgalmasabb és legpezsgőbb terepe ugyanis jelenleg Skandinávia. Az északi filmek, bár több országban születnek, egységes világképpel, sajátos humorral, kellemes tempóval és a gyönyörű fényekkel/képekkel igazi filmcsemegék. Persze nem mindenkinek jön be ez a sajátos mozi, de egyet szerintem mindenki elismer: nem szokványos filmekről van szó, ez pedig az én szememben már siker. Inkább nézek ugyanis rossz, de különleges filmeket mint középszerű, húgymeleg tucatmunkát. Ezek filmek úgy különlegesek, hogy nem rosszak, sőt!
Skandinávia egzotikus hely, sajátos társadalmi és egyéni attitűdökkel - ez pedig átüt a filmeken. Főképp az északi humor az, ami megfűszerezi az alkotásokat. Mi itt kelet-európában rá tudunk állni erre az ízvilágra: ez a humor ugyanis az abszurd/groteszk egy brutálisabb formája és gyakran önkritikus. Az északi rendezők előszeretettel tartanak tükröt saját társadalmuk elé, a tökéletesnek gondolt szociális modell hibáira világítanak rá, skandináv hévvel "lázadnak". A filmek mélyén azonban végig a humánumé a főszerep, legyen akár tragikus, akár komikus az egyén sorsa. A skandináv rendezők kivétel nélkül őszintén szívükön viselik hőseik sorsát (ezért viccelődhetnek velük/rajtuk). Ezzel a hozzáállással filmjeik mondanivalója egyetemessé válik.
Ez a sajátos elegy az, amit lehet utálni vagy szeretni, de tagadhatatlanul izgalmassá teszi az északi filmeket. A múlt nélküli ember, Engedj be!, Ádám almái, Dalok a konyhából - hogy csak a zászlóshajókat említsem. Szerencsére a Cirko-ba rendszeresen befutnak a skandináv alkotások, a DVD-s megjelenés azonban még nem az igazi, de ott az internet, lehet letöl vásárolni...
.jpg)
Régi mulasztást pótoltam a Dalok a második emeletről megtekintésével, amelyről csak annyit tudtam, hogy skandináv alapvetés és fesztiválsiker - szerencsére többet nem. Az első meglepetést az jelentette, hogy tulajdonképpen szkeccsfilmről van szó, másrészt pedig statikus beállítású, mozgó "fotók" sorozata a film. A színészek inkább elmaszkolt, csúnya babák, akiket mintha dobozból készült papírmasé színpadon mozgatna a rendező, a különböző képek pedig lassan csordogálnak.
Ezek a felvillanó jelenetek pedig mind-mind látleletét adják az ezredforduló emberének. A filmről egyszere jutott eszembe Kafka, Bunuel, Fellini és az egzisztencialisták. Az abszurd és a szürrealizmus legszebb hagyományait folytatja a film, a humor és a provokáció mind-mind azt a célt szolgálja, hogy felrázza az embert, kritizálja jelenlegi életét. A film több képe így egyenesen az ember retinájába ég, a súlyos mondanivaló és társadalomkritika pedig akaratlanul is eléri a nézőt. A gyermeket áldozó kormány vagy a százéves, ágybaszaró milliomos-fasiszta sokkoló jeleneteit ellensúlyozzák az olyan maróan humoros ötletek, mint a mutatványát elrontó bűvész magánya vagy a keresztkeresekedés képei.
A különböző "szkeccsek" így hol szikrázóan humorosak, hol szándékosan meghökkentőek - mindegyikből az apokalipszis előtti utolsó pillanat hangulata árad. A rendező rendkívül bonyolult jelentéshálót rakott össze, képei zsúfoltak és több logikai szálat is alkalmazott a történetetek összefűzésére - nem kis intellektuális kihívást intézve a nézőhöz. Az északi tempó időt hagy a gondolatokra, néha mégis elvesztjük a fonalat ebben a rendszerben, de ennek ellenére rengeteg megoldás fog elemi erővel hatni és a film beszippant ebbe a kaotikus, apokaliptikus világba. Itt a művészt elmegyógyintézetbe csukják, a bevándorlót ledöfik az utcán, a város egy hatalmas forgalmi dugóvá alakul, a kormánynak pedig semmiféle stratégiája nincs. Súlyos látlelet ez a jelen emberéről, ezen azonban akaratlanul is nevetnünk kell, mást ugyanis nem nagyon tehetünk...de a nevetés után mégis elgondolkodunk!
Nem könnyű alkotásról van tehát szó, de mindenképp megéri belefekteteni egy kis energiát a megtekintésébe, hiszen a jelenetek felfejtése igazi szellemi játék, másrészt a film súlyos hangulatát nagyszerűen ellensúlyozza szikrázó humora. A film megoldásai pedig igazán különlegesek - igazi ínyenc darabról van tehát szó, középhaladóknak kötelező, de kezdők is próbálkozhatnak vele!
"Értékelés: 8/10"
