Filmszemle van, most minden a magyar filmről...örülünk, ünnepelünk, díjazunk...nagy nézőszám a szemlén, hurrá, hurrá, hurrá a belterjes szakmának, aki franc tudja kinek csinál filmet, de egy biztos: nem nekünk, nézőknek.
A belterjesség persze nem a filmszakma sajátja. Így működik itt minden, Kádár apánk ezt az egyet örökül hagyta és jól belénk verte. Nincs teljesítménykényszer csak be kell zárni azt a bizonyost kört és jöhet pénzosztás és a díjeső...a néző meg dögöljön meg, hülye a filmhez meg amúgy is mekkora görény, hogy nem ül be a moziba és csökkenti a nézőszámot nomegaválságugye...
Az esemény apropóján végeztem egy kis közvéleménykutatást. Az utóbbi tíz évből kellett élvezhető és emlékezetes magyar filmet megnevezni. Mindenki erősen elgondolkodott: Moszkva tér, a Nekem lámpást adott, Kontroll, Hukkle, ja meg a Nyomozó...hmm más nem nagyon jut senkinek az eszébe...na jó, Üvegtigris...majd kérdően néznek, hogy tényleg csak ennyi film lenne??? Újabb erőfeszítés az arcokon...tényleg ennyi!
Rákérdezek még arra is, mikor láttak utoljára magyar filmet moziban...jajj igen a Delta...kurva unalmas volt, szép...de unalmas...az Adás...borzasztó, meg ne nézd...én inkább bevárom a filmeket tévében/dvdn mert magyar filmet nézni rizikós...
Rizikós, mert a legtöbb magyar film egész egyszerűen ignorálja a nézőt.
1. Azt gondolja, hogy a néző film- vagy esztétika szakos, vagy legalábbis bölcsész és mindenképp filmnyelvi újításokra vagy a gyönyörű fényképezésre kíváncsi, esetleg szét akar boncolni valami magvas metafizikai problémát...mi másért menne az emberfia moziba??? E nemes célokkal én egyet tudok érteni, de lehet ezt kérem úgy is csinálni, hogy az ember ne unja halálra magát. Ehhez pedig történet kell, jó karakterek és jól megírt dialógusok. Vannak jó rendezőink, színészeink, operatőreink és vágóink...feladom találós kérdésnek, hol akkor a hiba? 
A magyar művészfilm szerintem olyan szitokszó, amivel az átlag polgártársunkat hetekre el tudjuk ijeszteni a mozi közeléből. Szitokszó, mert sokan hordoznak lelki sebeket végigszenvedett sötét másfél óráktól...
2. Rávághatja erre a kedves olvasó, hogy javul ám a helyzet, hiszen van már magyar közönségfilm! Az ám, igenis az átlag nézőnek készülnek az új magyar műfaji filmek: a thrillerek, sci-fik és vígjátékok...még tinivígjátékaink is vannak, akkor hát mi kell még? Talán az, hogy ne essünk át a ló másik oldalára...bár lovasnemzetként ez jól megy nekünk. Az úgynevezett magyar közönségfilm legnagyobb problémája ugyanis, hogy teljesen hülyének nézi a nézőt. Azt gondolja, ha lemásolja az amerikai kliséket és ebből összedob valamit, az már sikerre van ítélve...aztán meg a hülye néző nem megint otthon maradt? A magyar mozilátogató ugyanis nem teljesen hülye. Tudja, hogy az amerikaiak sokkal pengébbek vígjátékban, thrillerben és sci-fiben, ezért arra ül be. Az amcsik ugyanis profik és nem azért csinálnak jobb közönségfilmet, mert több pénzük van. Azért van több pénzük, mert jó közönségfilmeket csinálnak! Komolyan veszik ezt a műfajt és nehézsúlyú forgatókönyveket írnak, majd sokáig csiszolják. Na ez az, ami nekünk nem megy... Miért ülne be a magyar honpolgár egy hollywoodi film olcsóbb imitációjára? Maximum majd megnézi egy kedd este a 'közt után, ha már adja a tévé...
Egyrészt tehát nincsenek jó forgatókönyvek. Ezt már tudtuk, emlegetik sokat, talán elindul ezen a téren valami.
Másrészt posztkádári belterjesség honol filmes körökben. Ezt is tudtuk. Optimista vagyok: négy-öt generáció, és kihal ez a mentalitás. Más területen is ez van, így működik minden, ami állami (tehát itthon szinte minden) - de van, ahol ennek ellenére mégiscsak csikorognak a kerekek. Kreativitással át lehet azért ezt törni, ahogyan a pénzhiányt is - adott esetben még serkentőleg is hat e bepállott környezet.
Ami szerény véleményem szerint ennél is súlyosabb probléma, az a nézőt érdeklő témák és filmek szinte teljes hiánya. Magyar filmet ugyanis a magyar íz miatt választ(ana) az ember. Szeretne megtudni valamit saját kis mikrovilágáról, világképéről és arról, ami közvetlenül körülveszi. Nem akar brutálsúlyos művészfilmet vagy olcsó magyar másolatát az aktuális amerikai trendnek, hanem magyar filmet akar, ami érte van és róla szól. Nem unalmasat, amin nem látszik a pénzhiány, mert kreatív energiákkal teli, komolyan vették és dolgoztak rajta. Így lenne egy mozi sajátosan magyar, de nem gagyi, hanem felvállalható a világ előtt is.
Van-e ilyen? Idéznék fentebbről: Moszkva tér, Kontroll, Hukkle, Üvegtigris stb. Újabb találós kérdés: vajon mi a közös ezekben a filmekben?
Szeretném, ha jó lenne a magyar film. Szeretném, ha hozzánk szólna. Szeretném, ha rólunk szólna, de úgy, hogy pirulás nélkül ajánlhatnám külföldi ismerőseimnek is. Nem hiszem, hogy ez annyira hatalmas és lehetetlen feladat lenne. Ha megy a skandinávoknak, a franciáknak, spanyoloknak, románoknak, a dél-koreaiaknak és még sokaknak, nekünk ne menne?
