Egy új Coen-film esetében általában az szokott első kérdésként felmerülni: "csak" simán jó film vagy újabb remekmű született-e? (a fenti megállapítás persze csak akkor igaz, ha az életműből jótékonyan kifelejtük a Kegyetlen bánásmód és a Betörő az albérlőm című botlásokat).
Az azonban vitán felül áll, hogy a testvérpár a kortárs amerikai film talán legfontosabb és legmeghatározóbb párosa, nemcsak rendezőként, de íróként is - méltatásukba most nem is mennék bele. A poént azonban már itt helyben le is lőném...A serious man címen futó legújabb munkájuk ismét remekmű, nem is akármilyen!
A film 1967-ben, egy amerikai zsidó közösségben játszódik, h
ősünk pedig egy (apjukról mintázott) hamisítatlan kisember, akit a sors (vagy Isten) valami rejtélyes oknál fogva kipécéz magának és válogatott szivatásokkal keseríti meg az életét. A legdühítőbb az egészben azonban az, hogy emberünk erre semmiképp nem szolgált rá, hisz soha nem tett semmi rosszat - ő egy mintapolgár, aki rendesen nyírja a gyepet és még sztiptízbárokba sem jár. Ennek ellenére (vagy épp ezért) makulátlannak hitt élete lassan összeomlik a szeme előtt: felesége elhagyja, gyermekei utálják és az állása is veszélybe kerül. Mivel értetlenül áll a történések előtt, úgy dönt, az okok feltárása végett plusz életvezetési tanácsokért felkeres három rabbit...
Mindenkit szeretnék előre figyelmeztetni, a film nagyon finom és nagyon fekete komédia (tehát ne várjon senki fingós-poénokat) - tehát tipikus Coen-filmről beszélünk. A testvérpár humora különös empátiával viseltetik a kisemberek hányattatásai iránt, a kertvárosi milliőt viszont most is őszinte cinizmussal tárják elénk. Hősünk élete folyamatosan bomlik ki a szemünk előtt, a film így felvonultatja élete szereplőit, akik egytől-egyig csupán bárgyú mosollyal tudnak csak asszisztálni a sorscsapásokhoz. Ezek a karakterek kivétel nélkül tökéletesek, Coenék hihetetlen mélységgel ruházzák fel őket egy-egy jól megválasztott vonással. A komikum részben ebből, részben főhősünk elkeserdett küzdelméből árad - élete fokozatos összeomlását ugyanis képtelen megérteni, pedig egyetemi fizikatanár...és az okok feltárásában a rabbik fantasztikus bölcsessége sem segíti.
A fentiekből talán kikövetkeztethető, a film hihetetlenül összetett. Nézhető fekete komédiaként, kertvárosi-csődfilmként, moralitás-drámaként vagy akár metafizikai boncolgatásként is, megtekintése így igazi szellemi kihívás, az átlagnál több energiát igényel. Cserébe viszont az erre fogékony nézőnek páratlan szórakozást és zsenialitást nyújt át. Nem is mennék ezért bele mélyebben a film boncolgatásába, ajánlom mindenkinek saját felfedezésre!
Épp ezért nem akarok nagy szavakat használni sem, de ez a film a testvérpár eddigi legátgondoltabb, legérettebb munkája. A tempó csodálatosan kimért, amely egyrészt időt hagy az apró részletek felfedezésére és átgondolására, másrészt megágyaz a tökéletesen időzített poénoknak. Persze nem is poénokról van itt szó, hanem maró, éjfekete iróniáról és cinizmusról, mely inkább az intelligenciánkat csiklandozza, mintsem rekeszizmunkra hatna. A jelenetek a végletekig letisztultak, szinte minimalista ábrázolással van dolgunk, mely persze gondosan véghezvitt alkotómunka eredménye.
Mindezen elemek tökéletesen szolgálják ki ezt a hallatlanul okos történetet, amely tehát számtalan elemzési lehetőséget villant fel - a film így szinte kiköveteli az újranézést. Ez már önmagában is nagy hőstett, de mindez olyan gyilkos humorral van tálalva, amely ritkán látható filmen - zseniális!
Igazi csemegét kapunk, szigorúan csak ínyenceknek!
"Értékelés: 9/10 - tizet akkor kap, ha már kétszer újranéztem..."
