Elnézést a címben elkövetett gesztisen gyenge szóviccért, de ez most tényleg ide kívánkozott, hisz úgy szeretnék hitvallást tenni a mozizás élménye mellett, hogy nem valamiféle mentőakciót hirdetek, hanem a mozilátogatás halhatatlansága mellett akarok érvelni. Nem túl divatos ez manapság, hisz általában arról lehet olvasni, milyen nagy bajban is van a mozi, egyre kevesebben ülnek be és ezzel a vészkongatással a kedves néző lelkére akarnak hatni és arról próbálják győzködni, hogy egyfajta szánalomból mentse már meg a mozikat és lécci-lécci üljön be valami filmre! Na, én az ilyen típusú könyörgésben nagyon nem hiszek!
A mozi ugyanis szinte mindig válságban van. Hol a rádió akarta megölni, hol a tévé; hol a hangok, hol a színek törtek a film művészi halálára, aztán meg jött a videó is meg a dvd - most éppen az internet szörnyű démona feni rá a fogát, az egyszeri nézőt ugyanis letöltésre és borzasztó minőségű divX nézésére csábítja...így meg esik persze a nézőszám, válság van és vége mozinak, ezzel meg lassan a világnak is. Ajjajjj!
Ennyire azért ne féltsük a mozit! Elvitathatatlanul vannak ugyan hullámvölgyei, de épp ezek késztetik állandó megújulásra nemcsak a filmeket, de a mozikat is, így végeredményben mi, nézők járunk jól. A probléma persze nem ennyire fekete-fehér, a fejlődés nyilván sokszor igazságtalan és értékes dolgokat szelektál ki (ahogyan minden fejlődés) és jó lenne persze, ha mindenki kis mozikban nézne művészfilmeket (mert én azt szeretem) - de ha az emberek mégsem akarnak ilyet nézni, nem feltétlenül bennük van a hiba. Erről persze lehetne újabb bejegyzést írni, most nem is mennék ebbe bele, de egy dologban teljesen biztos vagyok: a moziba-járást soha semmi nem válthatja le!
Fellini azt mondta egyszer, a moziban az ember kisgyermekké válik, hisz a vásznon megjelenő figurák szó szerint nagyok. A sötétben így azt az élményt élhetjük át újra, mikor még a külvilágot szájtátva tudtuk szemlélni. A nagy olasz rendezővel csak egyetérteni lehet, de ennél jóval többről van szó. A mozi ugyanis közösségi élmény - a sötétbe idegen emberekkel ülünk be, de arra a bizonyos másfél órára a filmnézés rítusán keresztül leheletfinom közösségé szerveződünk. Ez az élmény pedig, ha nem is tudatosan, de nagyon fontos - talán egyre fontosabb is lesz az internet korában. (Van olyan, aki ennek a jelenségnek erotikus fennhangokat ad - idegen melletted a sötétben...ezt azért én nem annyira érzem, de ki tudja...)
De ne is menjünk ennyire mélyre! Moziba menni ugyanis banális dolgok miatt is jó. Rá kell készülni: kinézni a filmet, felöltözni és kimenni a külvilágba - jegyet venni, büfébe menni, csevegni az elvárásokról. A film után meg lehet inni valamit és megvitatni a látottakat, vagy csak egy jót beszélgetni. Ezt nem tudja sem a dvd sem a tévé - de soha nem is tudhatja!
A mozizás azonban még ennél is többet tud nyújtani. A sötét terem ugyanis szinte beszippantja az embert és véleményem szerint épp itt van a lényeg! Ősi élményről van bizony szó, a fényről, mely átfúrja a sötétséget. Itt ráadásul nincs mágikus távkapcsoló és reklámszünet - nem zökkenhetünk ki. Nincs annál furcsább pillanat, mikor vége a reklámnak és az előzeteseknek, a fények teljesen kialszanak és fura izgalom fut végig rajtunk...apa, kezdődik! A film vége hasonló élmény, vissza kell teleportálunk a való világba. Nem véletlenül használtam a teleportálást - a mozizás ugyanis teljes kiszakadás és erre mindenki nagyon fogékony, nézzen akár amcsi taknyot vagy üzbég művészfilmet.
A mozi tehát túl fog élni mindent, hisz olyan összetett jelenség, melyre semmien más filmnézési mód nem lehet képes! Egyáltalán nem lehetetlen hatalmas vásznat és kivetítőt beszerezni (már az árak sem annyira vészesek) - de ez mégsem az igazi és ezt szinte mindeni érzi. A tévé ugyanis vacsorakísérő és a tűzhely a lakásban - nem szippanthat be, közben tenni-venni kell, beszélgetni az asszonnyal stb. Képzeljük el kivetítve a Barátok Közt aktuális epizódját...durva lenne! A mozi mást tud, ezért következik be előbb-utóbb mindig jó munkamegosztás közte és aktuális riválisa között. Ez történt a videó esetén, de a tévé is megtalálta a maga műfaját; a sorozatokkal komoly alternatívát nyújt ugyan a mozinak, de végül minden széria bevonul a nagyterembe is, mégiscsak a mozifilm az igazi...és nem blue-ray discen megtekintve!
Jó dolog ez a 3D is, valószínűleg tényleg emeli majd a nézőszámot és odacsap a netes letöltésnek is - de ne higyjük azt, hogy ez a mozi végleges mentőangyala. A technika újdonsága ugyanis előbb-utóbb elszáll, jön majd valami más, ahogy eddig is. A 3D persze még nem szülte meg a maga műfajait, inkább 2D filmeket emelnek ki a vászonból, a nagy bumm tehát még odébb van, de mindez akkor is csak időleges. A mozi elpusztíthatatlanságának titka ugyanis jóval mélyebben van, szerencsére!
Száz szónak is egy a vége: emlékezzünk arra, moziba járni mennyire jó és lehetőleg menjünk gyakran! Mindezt semmi más nem foglalja össze frappánsabban, mint Quentin Tarantino gesztusa, aki nem véletlenül vágott be a Grindhouse amerikai verziójába egy réges-régi hirdetést...íme: