Legutóbb betekintettünk az átlag amerikai néző egyik nagy traumájába, a gimi-létbe - folytassuk most mítoszelemzésünket ezen témakör hatalmas záróakkordjával, az érettségi bállal, amit az észak-amerikai angolban a 'prom' szó jelöl. Ez az a bizonyos este, amire minden rágóállú tini nagyon készül, ez a gimi-lét non-plus-ultrája, a gyermeki élet mítikus utolsó estéje, ami után már semmi sem lehet ugyanaz. Ismerjük ezt mi is, kilépés-a-nagybetűs-életbe és húsz-év-múlva, de az amerikai populárkultúra kemény szabályrendszert és kötelező képi kliséket alkotott a jelenség köré és ezt nem kevés filmben ki is aknázza, gátlástalanul.
Mindez persze korántsem véletlen és nem is valami összeesküvés része - a prom nagyszerű popcorn-alapanyag, elvégre egyrészt itt egy estébe lehet beleszűkíteni a gimi-traumát és életérzést, másrészt meg nem kell elvakult bölcsésznek lennünk ahhoz, hogy megértsük e klisé népszerűsége mélyén húzódó okokat. Ami ugyanis a természeti törzsekben a felnőtté válás gyakran véres és gyermekpróbáló szertartása, az korunk vezető kultúriparában prommá szelídült - és mint minden szertartásnak, bizony e kortárs 
rítusnak is szüksége van pontos szabályrendszerre és ismétlődésre. Ami tehát a piciny törzsben a vadállat első elejtése, az mára a szmoking- és limuzinbérléssé változott, de a végső próba itt is vadászat: be kell cserkészni az ellenkező nemet és el kell veszteni a szüzességet. Ami ősi maradt azonban az az alapelv: a lándzsát be kell döfni a húsba...
Igen, a prom lényege mindenképp az első szex, amely után a gimis haverok összejönnek még egy hatalmas lelki fröccsre arról, hogy valaminek vége/de valami elkezdődik, aztán még lejtenek az egész végén egy szimbolikus törzsi táncot is: férfiak lettek. Mint minden szertartás, természetesen a prom sem mentes a kötelező rituális gyakorlatoktól: a szmokingpróba az apával, a lány házában történő vizit vagy a piát-a-puncsba motívumok mind elfeledett, de tudat alatt azért működő ősi szokások modernizált verzióját jelentik. Erre pedig rezonál a jónép és csengeti a mozijegy árát!
A fentebb tárgyalt jelenség legtisztább kivitelezése egyértelműen az Amerikai Pite című örökzöld - sikere szerintem éppen ezért nem is az alhasi poénoknak szól, hanem annak, hogy tökéletes viszi véghez a fentebbi gondolatmenetet. Az öt jóbarát ugyanis közösen készül a felnőtté válás ünnepi rítuáléjára, velük együtt járjuk végig mi is a buktatókat: a vad megtalálása, az apai jótanácsok, a vadászeszközök tanulmányozása mind egyirányba mutat - meg kell tenni, amitől férfi a férfi (és közben az összes létező sirám is elhangzik a gyermekkor elvesztése okán). Mintapéldány!
A prom persze a lányok számára is hasonlóan nagy próbatétel, itt is a szex a lényeg - de kevésbé harcias motívumkészlettel. A lányból nővé válás és az első-bál mítosza afféle hernyóból-pillangó átváltozás, unos-untalan köszön vissza ez a motívum az alműfaj zászlóshajóiban. A lányoknak persze agyafúrtabb és rejtettebb manőverekre van szükségük, mint a fiúknak - a gyengébbik nemnek passzívan kell becserkészni az ellenkező felet és persze a nagy álom az alfahím spermájának megszerzése! Az amerikai gimi pedig egyértelműen ki is osztja a főkan-státuszt: bálkirályt választ. A bálkirálynői státusz tehát maga testet öltött leányálom, de mivel értelemszerűen kevés hölgy érheti ezt el, a filmek általában vagy a látszólag teljesen esélytelen leányka fejére teszik a koronát, vagy a két csúcslényt ábrázoják bunkó állatnak és az erkölcsi győztes a furcsa, de csupaszív lúzerpár lesz.
A feninim-prom vonal elsőszámú mintapéldánya A csaj nem jár egyedül című opus, a történet a fenti modellt követi - a csúnya zéróhernyóból gyönyörű pillangó (pattanásos fruskából NŐ lesz) és naná hogy kiderül, az alfahím sem egy tahó barom, hanem igazi nőszobrász. A passzív-agresszió is remekül követhető a filmen, a rút kiskacsa látszólag csak sodródik az árral, valójban azonban erős érzelmi zsarolással terelgeti Freddy Prince figuráját, aki még nevével is rímel a "herceg fehér lovon" kliséjére.
A prom tehát erősen szabályozott a filmeken, ettől eltérni csak igazán tehetséges rendező tud sikerrel: épp ezért az eddigi legeredetibb prom-film egyértelműen a Carrie, Brian de Palma 1976-os zsengéje - ebben az ártatlanság elvesztését nagyszerűen szimbolizálja az a véreső, ami a főhősnőre hull, aki aztán minden megalázott gimis nevében fogja osztani a természetfeletti igazságot. E film sikerén felbuzdulva több horror-prom próbálkozás is történt (Prom Night), sajnos ezek csak a Palma-film felszínét értették meg, a valódi erősségét azonban nem tudták felfogni...
A prom-vonal egyik legérdekesebb fejleménye azonban a Twilight hatalmas népszerűsége. A zseniális zárójelentben, mikor a hölgy és a vámpírmacsó egyedül táncolnak a giccsesre világított kertben, az egészen érdekes neokonzervatív fejleményeket hoz. A szituáció persze abszolút a mai korra van fazonírozva, itt ugyanis a lány kezdeményez: könyörög az erotikus-titokzatos alfavámpírnak, harapja meg (=ontsa vérét azaz vegye el a szüzességét) - a srác azonban erre nem hajlandó! A lány az tehát, aki rimánkodik, kezdeményez, a fiú pedig ennek ellenére nem hajlandó az aktusra, csak a házasság után (!)...derül majd ki a folytatásból! A megdöbbentő ebben ez egészben a film hatalmas sikere - abban a korban ugyanis, mikor bármelyik ötéves talál gond nélkül takonyszexet a neten, a tinilányok egy konzervatív, házasságpárti mesére szavaznak, ahol ugyan a lány az aktívabb fél, a végén azonban a kiszemelt férfi bölcsen hozza meg a felelősségteljes döntést: egy csók és más semmi! Ezek szerint lehet, hogy a tömegmédia mégsem degenerálja teljesen a fiatalabb generiációt? Passz...
