Na ez a film aztán tényleg ütött! Az Eden Lake című mozi a végefőcím után is fogva tartja a nézőjét és bizony nem cicózik: kíméletlen és tűéles. Azon már meg sem lepődtem, hogy ez a remek angol alkotás nem jutott el kis hazánkba sem mozi- sem dvd-forgalmazásban, elvégre az utóbbi évek egyik legjobb thrilleréről van szó...aki teheti, mindenképp kalózkodja le, mert megéri! James Watkins első filmje ugyanis igazán míves darab: bár egyszerű, nem hivalkodó mozi, mégis gyomorbavágóan hatásos és kivédhetetlenül sokkolja nézőjét.
Esetünkben azonban ne hatásvadász ijesztgetésekre tessék gondolni, inkább a kellemetlen megtörténhet-érzésre; mint minden jó thriller, ez a film is lassan, de biztosan szippant be minket és végig magasfeszültségben képes tartani, hiszen ha elrajzolva is, de saját félelmeinket láthatjuk a vásznon megvalósulni - ennél pedig semmi sem lehet rémisztőbb!
A thriller szót sem véletlenül hangsúlyozom, hisz az Eden Lake ugyan hivatalosan horror - e megjelöléssel azonban mégsem érthetek egyet. Bár a film valóban horror-alapokról indul, a tóparton mégsem valami maszkos rém gyilkolászik - a gonosz sokkal hétköznapibb és épp ezért jóval félelmetesebb is, ráadásul néhány ecsetvonással hihető hátteret is sikerül kreálni neki, így a néző tényleg nem menekülhet. A Jason-féle rém viccesen ijesztő - az Eden Lake gonosza viszont létező, minket körülvevő jelenségeken alapul, ezen egyszerűen nem lehet neveti. Watkins ráadásul tökéletesen tisztában volt azzal is, hogyan vezesse a nézőt - a film első felében a slasher- és horror-panelekkel ügyesen behúz minket a csőbe, hogy aztán telivér szocio-thrillerré változtassa a történetet, rájátszva a közönség kimondatlan félelmeire.
Nem is ismertetném a történetet, azzal csak a film hatását rombolnám - legyen elég annyi, hogy egy fiatal pár kirándulni indul az erdőbe...A rendező ezt a klisének ható alapötletet azonban olyan kíméletlenül viszi végig, hogy az teljes mértékben elfedi az apróbb logikátlanságokat és az ügyesen kibontott szituációval valamint a gonosz banalitásával úgy ragad minket torkon, hogy már nem is a bőven mért véres jelenetek lesznek sokkolóak, hanem maga a tény: a gonosz nem feltétetlen valami túlvilági maszkos rém, lehet egészen hétköznapi, reális figura is. Watkins épp ezért kíméletlen a nézővel, a befejezés egyszerre lesz provokáló és letaglózó, napokig ragadva meg az ember fejében - a film által megpendített társadalomkritikai hangok pedig beszélgetésre ingerlőek, ez pedig hatalmas teljesítmény. Az Eden Lake így egyértelműen az utóbbi évek egyik legjobb thrillere: okos, letisztult és nagyon hatásos - egyszerűen csíp, mint a csalán!
"Értékelés: 8/10"