Miért kerül egy filmes blogra a Gorillaz?!
Egész egyszerűen azért, mert a Gorillaz a legfilmszerűbb zenekar a pop történetében! Mindez nemcsak a zenei témáiban és szövegvilágában fedezhető fel, de maguk a tagok is csak virtuálisan létező, animált szereplők és mint jól kitalált képregényhősök egy koherensen átgondolt, filmszerű világ részei. Ezen világ zenei megfestéhez pedig a Gorillaz rendkívül sok tömegfilmes utalást vonultat fel és dicsőíti meg az alacsonyabb költségvetésű zombi-, horror- és antiutópia-filmek hangulatát. Az már csak hab a tortán, hogy ehhez az egészhez profi animációs filmeknek tekinthető klippek és DVDk készültek...átlépve a zene és animációs film határát!
Mi a poén egy virtuális együttesben?
Sokan talán egyszerű viccnek és/vagy közönségcsalogató akciónak gondolják a virtuális zenekar létrehozását - szerintem itt azonban jóval átfogóbb koncepcióról van szó! Nem létező, animált tagokból ugyanis együttest alapítani remek fricska a jelenlegi sztárvilágnak, elvégre minden popikon ehhez hasonló elvet követ: kitalál és felépít egy nem létező figurát és eljátsza a közönségnek. Madonna, Britney vagy Lady GaGa koherens világot próbál maga köré grundolni ahol eljátszható a főszerep - a Gorillaz ennek irónikus voltára világít rá azzal, hogy ezt a gesztust egészen a végpontba viszi és ezzel mintha arra is figyelmeztetne: előbb-utóbb nem is kellenek ebbe rendszerbe hús-vér emberek, az animált szereplők ugyanis engedelmesebbek és jobban pozícionálhatóak a piacon!
Hogyan lehet egy zene filmszerű?
A Gorillaz tehát jóval több egyszerű viccnél, itt bizony egy átfogó koncepcióról van szó, mely irónikusan viszonyul a tömegkultúrához - az együttes éppen ezért használ fel mindenféle filmes panelt és hangulatot a zenéjében is. A Damon days és az utóbbi Plastic beach ráadásul már átgondolt forgatókönyvet is követ - mintha egy zombi- és apokalpiszis-szkeccsfilmet látnánk a fülünkkel! Az utóbbi sztárparádéja pedig már felveti a rendezés kérdését is - Damon Albarn a Plastic beach számaiban tudatosan hozta ki a vendégelőadokból azt, amit hallani akart és illesztette az "alakításokat" saját víziójába...Soul-legenda és hip-hop sztár alakít itt világvége-kesergőt és dalol rá westernes gitárra vagy analóg szintire filmszerű narrációkat - így a legjobb pillanataiban a Gorillaz már-már afféle posztmodern műalkotásként kezd működni, hiszen önreflexíven hirdeti önnön giccsszerűségét és művi voltát...a katyvasz hirtelen működni kezd!
Hogy jön a képbe Quentin?
Műviség, giccs és önreflexió - ismerős? Igen, talán nem túlzás kijelenteni: néhol bizony Tarantino szelleme is kísért...a Plastic Beach ugyanis szó szerint és átvitt értelmben is a szemétből építkezik és ahogy QT is jó érzékkel guberálja össze az alapanyagokat, Damon Albarn is ügyesen rak össze gagyi szintiből, hip-hopból, világzenéből és mindenféle filmes hangulatból egy tökéletesen egyedi és izgalmas művet. A számok pedig egyszerre tudják megidézni az apokalipszis-filmek, a Mad Max, a Wall-E és a negatív utópiák hangulatát - így lesz az egész annyira cool és vicces, mint egy QT film...
