Imádom a gulyáskommunista magyar ifjúsági filmeket! Nincs is annál jobb, mint felnőtt (?) fejjel egy jobb sorsa érdemes vasárnap délelőtt megtekinteni az Utánam srácok egy epizódját vagy egy laza szombat délután lepörgetni a Szeleburdi családot. A nyári ideál-lakótelepi hangulat, a szandálok, irgalmatlan SZTK-szemüvegek és hajak jelentette retróérzés mellett ugyanis ezek az ifjúsági filmek tudnak egy megunhatatlan és örök dolgot: afféle "feel-good" élménnyel gazdagítanak minket és közben még a család és a barátság fontosságának tanulságát is le tudják nyomni a torkunkon. Ez pedig hatalmas tett, mert ma vagy a pofánkba nyomják a nagybetűs tanulságot vagy nyáltengerbe folytanak minket - mindkét esetben kínos az élmény és nyúlunk is a távkapcsoló után! A mai kölköknek persze egzotikus vidéknek tűnhet ez a számítógép és mobil nélküli világ, ahol a legfőbb vágy egy focilabda vagy kempingbicó és talán azt sem értik, miért van mindenki egyenköpenyben...de maga az alapképlet egyáltalán nem avult el, elvégre a ma sikeres (főleg amerikai) gyerekfilmek csak a külcsín ráncait varrják fel évről-évre, a lényeg azonban nagyjából ugyanaz maradt, legyen szó új-mexikói gimiről vagy borsodi lakótelepről.

Ha viszont ez így van, akkor már csak azt nem értem, hogy mi magyarok mi a jó francért nem csinálunk már egyáltalán ifjúsági- és gyerekfilmeket?! A műfaj ugyanis nemcsak olcsó és viszonylag egyszerűbben kivitelezhető (például nem kell nagy pirotechnika hozzá), ráadásul nálunk nagy hagyománya is van a műfajnak - ami azonban mégis a legfontosabb, hogy ezekre a filmekre napjainkban is komoly nemzetközi kereslet van! Nézzük csak meg a kábeles filmcsatornák délelőtti kínálatát vagy a dvd-boltok akciós kosarait: Amerika B- és C-filmesei ontják magukból a rosszabbnál-rosszabb gyerekfilmeket és terítik be velük az ezek szerint nem éppen kicsi piacot...amivel abban az esetben nem is lenne komolyabb gond, ha legalább megbízható iparosmunkákról lenne szó. A helyzet azonban sajnos az, hogy ezeknek a filmeknek a minősége finoman szólva is kihívásokkal küzd - a poronytok formálódó vizuális- és narratív világában így vélhetően kimutatható károkat okoznak, ráadásul tízéves korukra több amerikai hájszkúlt látnak mint pesti utcát...

Persze nem hiszek a nagy kultúrgyarmatosítás-elméletben, Miki egér nem fogja elrabolni az ifjabb nemzedék lelkét - de azért azon mégis el lehetne gondolkodni, hogy a magasan képzett és relatíve olcsó magyar technikai gárdával, legendás gyererkírók sorával és remek színpadi színészekkel bőven ellátott országunk miért nem gyárt egyáltalán gyerekfilmet? Már hallom a rávágott választ: a pénz...nincs megrendelő meg kockázatos ilyenbe vágni és persze a gyerekfilm az művészi zsákutca meg hogyan is lehetne ezeket forgalmazni - nekem azonban innen kívülről nem tűnik ez az egész olyan lehetetlen vállalkozásnak! Talán csak meríteni kéne az ifjúsági-filmes hagyományainkból, felvarrni a ráncokat és nem feltétlen magyar horizontban gondolkodni...elvégre a High school musical-szintet szerintem lazán meg tudnánk ütni és itthon is vannak ám szép gyerekek - talán nem vakítóan fehér fogú és rágóálló tenyésztett amerikai kölkök, de copfos és nagyszájú Julcsi-utánpótlások biztosan!

Egyébként pedig az állami pénzosztás egyszer megspendírozhatna egy ilyen projektet, talán nem halna bele az a nyolcvan ember, akinek kimaradna egy aktuális mélymagyar művészfilm a mozis élményeiből - viszont a mai kölkök harminc év múlva egy jobb sorsa érdemes vasárnap délelőtt nem valami Disney-gagyin nosztalgiáznának hanem egy sajátosan itteni ízű, nemes értelmben vett ifjúsági filmen!

(aki pedig nosztalgiáznia...az Utánom srácok itt online megtekinthető)