A slasher azért nagyon jó horror-alműfaj, mert egyszerre tud felvonultatni egy túlvilági gonoszt, válogatott vágóeszközökkel elkövetett mészárlásokat és jóféle ijesztgetéseket. Ez az alműfaj ráadásul igen szigorú szabályokkal dolgozik: a lelki trauma után, mindig azonos (ünnep)napon visszatérő gonosznak sorban le kell mészárolnia az ártatlan baráti társaság különböző arcait (különös kegyetlenséggel a ciciket mutogató csajokat), hogy végül persze a szűzies főhős túlélje a mészárlást és a gonosz is visszatérhessen a folytatásokban.

Végeredményben tini-bűntudatfilmekről van itt szó - az emblematikus gonosz mindig a túl liberális fiatalokat öli le elsőként, a műfaj aranykora így nem véletlenül esett egybe az amerikai társadalom konzervatív fordulatával, melynek látványos tünete épp az akkor kezdődő Reagen-korszak volt. A slasher zászlóshajói (Halloween, Péntek 13) mellett így ekkoriban tucatnyi másodvonalbeli alkotás is készült, melyek követték a jól bevált slasher-receptet, de a fiatal moziközönség kegyeiért mindig megpróbáltak valami extrával is előállni - nem kevés boldog pillanatot szerezve így a mai filmínyenceknek. A kis hazánkban szinte ismeretlen The burning például egy metszóollóra és a "realisztikusan" kivitelezett mészárlásra helyezi a hangsúlyt, azaz a testbe fúródó vágóeszközöket nagyon közelről láthatjuk. A mű mai extra pikantériája pedig nem más, minthogy az akkor frissen gründolt Miramax egyik első filmje, és írásában/producerelésében aktívan részt vett Harvey és Bob Weinstein (akik majd 11 év múlva felfedeznek nekünk egy QT nevű ex-tékást). Vicces látni tehát, hogy e stúdióvezetők pontosan honnan is kezdték - bár egy efféle B-slasherrel mindez nem szégyen, sőt!

Az Erdei fantom magyarítást kapott mű amúgy a Péntek 13 pofátlan koppintása és néhol már-már amatőr bájt hordoz, de ez csak növeli a szerethetőségét. A történet ennek megfelelően nem operál shakespeare-i csavarokkal sem: táborozó kölkök véletlenül megégetik a genyó karbantartót, aki mindezt túléli és néhány év múlva összeégett pofával (+ bazi nagy metszőollóval) visszatér, hogy egy másik tábor kis báránykáit döfködje le sorban a néző nagy örömére.

A Weinstein fivérek amúgy tényleg mindent bedobnak a sikerért, válogatott tinilányok vetkőznek 10-15 percenként, hogy aztán (a szabályoknak megfelelően) a szexért büntetésül széttrancsíroztassanak a gonosz által. Ez persze még 1981 és csak néhány cici és fenék villan, de az alkotók becsületére legyen mondva, hogy ezek a tinik nem a mai harmincnak kinéző tenyészállatok, hanem pattanásos és viccesen retró arcok. A tábori hangulat amúgy nagyon okés, és van itten lenyúlt Pszicho-zuhanyjelenet meg mindenféle szokásos slasher-fordulat is, de ami miatt mégis érdemes az ínyenceknek megpróbálkozni a filmmel, az a bájos B-hangulat, amely szinte árad a műből.

Mert ugye olcsó P13-koppintásról van itten szó, így olyan megoldásokkal találkozhatunk, melyek nagyon eredetiek akarnak lenni, de mára inkább csak viccesen bénák. A gonosz-szemszöge kamera például szerintem vazelinnel készült, a vágó vélhetően először dolgozott mozifilmen és a forgatókönyv is száz sebből vérzik. A nem túl bonyolult sztorit ugyanis sikerült többször elszúrni és igazán emblematikus gonoszt sem voltak képesek kreálni - ez pedig a film legnagyobb hibája. Hiába ugyanis Cropsy összeégett pofája ha nincs mögötte a túlvilági gonoszság és démoniság, így ő csak a kötelező gyilkolási jelenetek elengedhetetlen kelléke marad. E szekvenciák mögül éppen ezért hiányzik a feszültség és ráadásul kevés trancsírozást írtak a filmbe...

Ennek az oka persze vélhetően az alacsony költségvetésben keresendő. A feszültség hiányát ugyanis épp a gyilkolási jelenetek realisztikus turbózásával képzelték el az alkotók - ez pedig vélhetően sok pénzbe került, ezért viszonylag keveset tudtak kivitelezni. Ezt a keveset azonban az a Tom Savini kivitelezte, akinek a neve garancia a vérontásra - így a film végül mégiscsak megáll a lábán és sikerül néhány sokkoló jelenetet is felmutatnia. Engem amúgy nem a fröccsenő vér és a szakadó hús borzongatott igazán, hanem a főszerepkő Brian Backer hihetetlenül gázos alakítása (amely egy afféle béna tini-Woody-Allen-figura próbálkozás) - az ő jelenléte és a viccesen béna menekülése majdnem elviszi az egész filmet a hátán.

Mindezek fényében azt hiszem világos, hogy a filmet inkább slasher-rajongóknak és B-film ínyenceknek ajánlanám. Az Erdei fantom inkább afféle időkapszula a korai nyolcvanas évekbe és aki erre nem érzékeny, az inkább hagyja ki. Aki viszont fogékony a koppintások, műfaji szabályok diszkrét szépségére, a fél-amatőr filmezés gyengéd bájára vagy kíváncsi arra a korra, amikor a tiniket még levágták a korai szexért, nost annak ez a film igazi csemege!

"Értékelés: 6/10"