A kereskedelmi tévék "színvonala" miatt én már csak igen ritkán vetemedek arra, hogy bármibe is belenézzek, de az ilyen alkalmakkor mindig elképedve tapasztalom: még tudnak lentebb süllyedni! Ilyenkor aztán kénytelen vagyok billentyűzetet ragadni...nem mintha a szartengert meg lehetne így állítani, de hátha! Esetünkben a Megasztár újabb szériája ütötte ki a biztosítékot...
Oké, én értem az efféle tehetségkutatók népszerűségének a mozgatórugóit: a nép egyszerű fia végre megmutathatja; a közülünk való most aztán felkerül a csillogásba; a sztárok is emberek, hisz láttuk, ahogyan belőlünk alakulnak. Anno a legkisebb fiú elnyerte a királykisasszony kezét, most meg Oláh Ibolya lép fel a Népstandionban: csak a kor változott meg, maga a képlet ugyanaz maradt - népmese a Megasztár is.
Épp ezért nem véletlen hát, ha a kertévék rámennek erre az egészre, nincs is hálásabb téma, mint rájátszani a nép igényeire, lehet kaszálni az emeltdíjas s
mst és utána még ötszáz órányi fókuszt is lehet forgatni a tehetségek magánéletéről. Sok legyet egy csapásra!
Most komolyan, ki ne fakadna sírva, amikor a duci lány, a roma srác vagy a határon túli magyar megnyerte a nagy show-t?! Megérdemlik, mert olyanok mint mit: esendőek és nem tökéletesek, nagy hátránnyal indultak az életben, de végül megcsinálták, megmutatták a világnak...közben persze a könnyeink között abban is kétes érzésben is tapicskolunk, hogy ha nekik sikerült, talán nekünk is sikerülhet. No persze nem énekben, de a gyereknevelésben, a főzésben vagy a kertészkedésben végül mi is megasztárok leszünk...lopunk így egy picit a sikerükből és magunk életéhez csapjuk, jár nekünk, mert ők is olyanok, mint mi és a sikerük része vagyunk!
Ez eddig okés. Az viszont nagyon nem okés, hogy a TV2 "mindent a nézettségért" alapon az új szeriában most erősen ráment a legbénább jelentkezők kicsemegezésére és a reklámbevételek érdekében a közröhej tárgyává teszi a szerencsétleneket. Az ugyanis egy dolog, ha ezek a videók kikerülnek a netre és felkapja őket a névtelen közösség, hogy aztán afféle nagy társadalmi rítusként mindenki nevessen a szerencsétlenségen és a 
tudatlanságon. Ez sem szép dolog, de legalább alulról jön és tulajdonképp senkinek nem származik haszna belőle, csak mintegy spontán katalizátorként erősíti az emberek önképét és a közösségi normákat. Az ilyen mindig afféle "falu bolondja" vagy "osztály hülyéje" effektus - sajnos mindig kell valaki, akit kinevetünk, akitől elhatárolódva megmutatjuk magunknak és másoknak is, hogy mi normálisak, okosak és szépek vagyunk. Akikkel együtt nevetünk, azokkal elfogadjuk, hogy amit kinevetünk, az abnormális, buta és csúnya, így pedig spontán és röhögve le is fektettük a közösségi normáinkat... Lájkolod a Bikicsunájt?! Akkor biza jó arc vagy, köztünk vagy!
A baj azonban szerintem mégis ott kezdődik, amikor a TV2 mindezt megpróbálja felülről nyomni és így pont a jelenség fentebb tárgyalt levezető spontán vonásai tűnnek el. A nézettség növelése és anyagi érdekek miatt ugyanis a kertévé a sok szerencsétlen embert alázó reggeli műsorokba és mindenféle hírműsornak keresztelt, valójában saját promóciós reklámként működő adásba pakolja be - a riporterek pedig megkezdik a megalázásukat. A nevetség tárgya itt mindig egy rugóra jár: az énekes-jelölt komolyan veszi magát, nem érti az egészet, a műsorvezető meg adja alá a lovat, ironizál és kiforgat: "Hahaha, a szerencsétlen azt hiszi, hogy jó, pedig szar, de én azt mondom neki, hogy nagyon jó." Ez a mentalitás szerintem mélyebben van, mint a Mónikasó, mert ott legalább tudja minden résztvevő, hogy magánéleti csámcsogás lesz - a Megasztár esetében azonban tényleg semmi másról nincsen már szó, csak az önkritika nélküli emberek kőkemény megalázásáról (és kihasználásáról).
Persze gondolhatjuk azt, hogy ezek a jelöltek végeredményben élvezik a szereplést és nincs is ezzel az egésszel semmi probléma - de innen mintha már csak egy hajszálra lenne az, ha egy műsor értelmi fogyatékos emberekkel csináltatna meg olyan dolgokat, amelyre azok természetszerűleg nem képesek. Vajon ezen is harsányan röhögnénk?
A két dolog között a különbség nem is olyan nagy, mint elsőre tűnik. A TV2 ugyanis éppen arra bátorít, hogy azon a tényen nevessünk nagyokat, amikor egy elemberrel elhiteti azt, hogy valamire képes, közben meg nyilvánvalóan nem és erről még tudomása sincsen. Úgy érzem, ebből nézettséget csinálni tényleg szánalmasan gáz, ráadásul mindez még ki tudja, mennyire nagyon mélyre vezethet később...
