Ahogyan az várható volt, az évtized siker-alműfaja, a képregényfilm is megkezdte 
burjánzását és próbál reflektálni saját rendszerére. Nem sznobul megfogalmazva mindez azt jelenti, hogy Hollywood próbálja variálni a már jól bevált receptet és megkavarja kicsit a szuperhősös filmeket (vészesen fogy szerintem az alapanyag). A Kick-Ass című friss alkotás például arra a látszólag lehetetlen dologra vállalkozik, hogy megpróbálja ötvözni a szuperhős-tematikát az amerikai "független" tinifilmekkel (szemüveges göndör tinik+altrock soundtrack) és mindezt a hong-kongi gengszerfilmek stílusában kísérli meg...
Persze az alapanyag, a Kick-Ass képregény is már afféle önreflexív ötletből pattant ki és frissítette fel a befulladni látszó szuperhős-világot, hisz hősei olyan képregényimádó balfasz tinédzserek, akik megpróbálnak az életben is álarcos igazságosztók lenni. Szerintem az ötlet zseniális, hisz ez nemcsak nagy adag iróniára ad okot (milyen próblémákkal szembesül egy hús-vér hős), de így okosan meg lehet fricskázni a már kanonizált képregényeket is, megvariálva picit a kötelező elemeket is. Ennél azonban talán sokkal fontosabb az, hogy itt maga az alapmetafora is nagyszerű drámai üzemanyag - a béna tini felnőtté érése és a szuperhőssé válás között azért nem nehéz meglátni a potenciális párhuzamokat. A megfilmesítés is ezen az úton indul el és pontosan követi is az eredeti képregényt, nagy gond innen már tehát nem lehet...
Vagy mégis?! Az alkotók ugyanis sajna nem tudtak ellenállni a patás ördögnek és túl nagyot akartak dobni, felturbózták tehát a megvalósítást! Mindez látszólag sikerült is nekik, hisz a filmet az imdb nyája rögtön be is szavazta minden idők 250 legjobb filmje közé (ma épp a 124-dik helyen tanyázik) - ebből pedig számunkra, ex-keleti-blokkos nézők számára az következik, hogy a végeredmény nagyon amerikai, nagyon trendi és nagyon "művészi" is lett. Az idézőjelet azért fontos itt kitenni, mert itt a merész művészkedés csak annyit tesz, hogy az Álomgyár bevetett szabályait 
egy picit áthágják az alkotók. Ezt mindig kajálja a jónép, itt is van alternatív rockból összepakolt soundtrack, a humor sem politikailag korrekt és láthatunk arcba csapódó vasdarabot és vérfröccsenést is. Tény, hogy az alkotók ügyesen variálják a műfaji szabályokat, de mondjuk szerintem ettől még nem született meg minden idők 124-dik legjobb filmje...
A mű legnagyobb erénye amúgy pontosan a fentebb vázolt eklektikusságában rejlik, hiszen tinifilmes elemek ötvöződnek itt hihetetlen királyul kivitelezett akciószekvenciákkal és egy remek animációs betéttel, megfűszerezve mindezt egy csipet iróniával és lelkizéssel is. Szó ami szó, a rendezőnek azért van vér a pucájában, egyszerre idézi meg John Woo, Scorsese és az Amerikai Pite szellemét - egy naturálisan felvett térd-törésre simán rávág egy tinifilmes poént.
Eddig rendben is vagyunk, mindez nagyon cool és ötletes, néha azonban ez a játék fárasztó lesz, a rendező mintha túl sok mindenbe akarna belekapni. A történet ugyanis remek, irónikusan agymosó tinifilm lehetne (nehéz felnőtté válni, de végig kell csinálni...) - el is indulunk ezen a vonalon, de aztán egy jól kivitelezett szuperhősös akciófilmben találjuk magunkat, amely azonban mégis inkább mókába fordul, de a vicc meg túl brutális lesz, de jön egy szexes poén...szóval néhol bizony megy a katyvaszolás rendesen.
Az alkotók vélhetően tehát a meglepetésre apelláltak és megpróbálták felforgatni a képregényfilmek bevett szabályait. Ez néhol kétségkívül sikerül is nekik és a film ezen részei tényleg nagyon királyak, nagyszerű részeredményeket érnek el mind az akció, mind a humor, mind a tinifilm műfajában. A baj csak ott van, amikor a rétegek nem fedik egymást és megborul a kényes egyensúly, az akció ekkor fárasztó, a viccen meg nem nevetünk... Ennek ellenére a mérleg mégis pozitív, végeredményben tényleg egy érdekes próbálkozásról van szó, amely biztosan bepasszol a célközönségnek. Az emósok, a képregényfanok és a szabálytól-eltérő-képregényfilmet-komoly-és-értékes-alkotásnak-gondoló-imdb-szavazókon kívül a Kick-Ass így nekünk is szerezhet pár igen kellemes percet, de azt azért le kell szögeznem: ezzel még nem született meg a műfaj Volt egyszer egy vadnyugatja...
"Értékelés: 7/10"
(A magyar cím amúgy a Ha/Ver lett...igen, ilyen országban élünk...no comment!)
