Biztos sokan ismerik a sztorit: Bruce Lee elkezdte forgatni a soron következő hongkongi filmjét a Halálos Játszma tervezett címmel, de a munkát aztán a hollywoodi Sárkány közbelép főszerepéért félbehagyta. Az amerikai filmet ugyan még be tudta fejezni, de tragikus halála után a korábban megkezdett munkát már nem tudta folytatni. Úgy tűnt tehát, az addig elkészült 20-30 percnyi anyag örökre a filmraktárban marad, mígnem a színre lépett Robert Clouse, aki a felvett két-három jelenet köré új történetet írt és öt évvel a halála után kvázi feltámasztotta a legendás sztárt.
Ez már önmagában is elég morbid húzás, de Clouse módszerével igazi filmtörténeti kuriózumot teremtett, hiszen filmjébe jelenlétét pótolandó, Lee régi munkáiból illesztett be képeket, ahol pedig mindezt már nem tudta megtenni, ott egy "hasonmás-színészt" alkalmazott. Mindez aztán természetszerűleg perverzen vicces jeleneteket szül, hiszen az 
eltérő színű/fényű filmek egymásra vágása szinte kiszúrja az ember szemét, ráadásul érezzük a beillesztés erőszakosságát is.
Ez az eljárás azonban még a jobbik megoldás, mert amikor a fenti módszer már nem segít, akkor az ál-Lee színészkedik. Neki viszont kénytelenek sötétben hagyni az arcát, vagy mindig csak hátulról mutatják. Ez pedig minden filmes logikával szembe megy és igazán furcsa eredményekhez vezet. Képzeljünk csak el egy jelenetet, ahol mindig épp a főhőst takarja árnyék (mintha az operatőr elmebeteg vagy vak lenne) vagy gondoljunk arra, mikor a dialógban nincs ellenpontozás és az egyik színészt állandóan hátulról látjuk - ilyennel moziban vagy viccből találkozhatunk, vagy gátlástalanul amatőr videót nézünk. Jelen estben az alkotókat persze a halottfeltámasztás vezette, de egy idő után már szó szerint szarnak erre a gyenge látszatra is és végül már nyíltan látjuk Tai Chung Kim arcát, aki annyira azért mégsem hasonlít Lee-re, hogy elhiggyük: a Sárkány visszatért.
E sok furcsaság miatt aztán persze a sztori is súlyosan vérzik és szintén igazán morbidra sikerül, hisz a "színész maffia okozta kvázi halála"-történet erősen rímel a Lee balesete körül kialakult mítoszokra, az alkotók így ügyesen húznak le még egy vastag bőrt a halott 
legendáról. Az viszont tényleg nem fér a fejembe, miért nem jutott senki eszébe valami olyan történetet kreálni, amelybe logikailag rendesen beleférne, Lee arca miért teljesen más...
A lényeg persze nem az első 70 perc, hanem az utolsó 12, a Bruce Lee által forgatott eredeti anyag. Ez jelenti a film értelmét és fő értékét és ebben valóban nincsen hiba. Amikor ugyanis Lee a fekete-sárga cuccban végre megjelenik, az valóban kultikus pillanat és elnézve ezt a csonkán is impresszív küzdő-szekvenciát, a kétkedőknek is világossá válhat, miért volt körülötte akkora felhajtás. Még mai szemmel is van abban valami egészen furcsa atmoszféra, ahogyan öt évvel a tényleges halála után visszatér a vászonra - azt hiszem, nem véletlen, hogy Tarantino megidézte ezt a jelenetsort a Kill Bill első részében (bővebben erről itt.)
Azt hiszem, a fentiek fényében teljesen világos, miért kötelező a Halálos Játszma minden filmínyencnek...Ezt a mozit szó szerint összevarrták, mindez pedig vásznon szinte soha nem látható megoldásokat szült. Ezek aztán hol viccesek (gány betoldások, sufni-megoldások), hol szomorúak (itt végül egy halottból csináltak pénzt) - de végig egy telivér B-filmről beszélünk. Perverz torzó ez az egész, igazi csemege és kult-anyag!
