A nyári kánikulában az a jó, hogy az ember agya is takarék üzemmódra vált, így pedig a 
fajsúlyosabb filmek is a polcon maradnak és jöhetnek a színes-szagos szórakozások, a hűsítően agykímélő mókák. Ámerikában ezen opuszokat nyári blockbustereknek hívják és a stúdiók ezen műveikkel próbálják meg eltalálni a tempó-móka-akció tökéletes keverékét, hogy aztán tóduljon a jónép a hűtött multiplexbe és vegye a sok jeges kólát...nos, idei első próbálkozónk igen magasra tette a lécet, a Szupercsapat moziverziója ugyanis nagyon pöpec nyári móka lett, egy igazi agyatlan látványosság - annak viszont első osztályú.
Talán elsőre nem is gondolnánk, de az efféle nyári filmet sokkal könnyebb elrontani, mint jól csinálni! A történet ugyanis nem lehet túl bonyolult, de valami izgalom és feszkó mégiscsak kell, ebbe aztán bele kell valahogy fűzni a látványos akciószekvenciákat és a poén-és-lövés elemeket, ehhez meg persze remekbeszabott karakterek is kellenek, akik a pörgés miatt nem lehetnek mélyen megírtak, de nyilván papírfigurák sem...és ekkor még nem említettük a megfelelő tempót és a kikacsintásokat sem. Hogy miért nagyon okos húzás a Szupercsapat című (kult?) tévésorozat megfilmesítésének ötlete, az talán épp a fentebb tárgyalt szempontokból érthető meg. Innen már csak elrontani lehet a jófajta nyári sikerfilmet, hiszen a forgatókönyvírók jól lecsiszolódott és kimunkált karakterekkel 
dolgozhatnak és a kötelező sztorpanelek is adottak - erre csak valami aktuál küldetés-sztorit kell ráhúzni és már indulhat is a menet...
A film pedig valóban nem cicózik, brutális tempóban indul be és a lendület végig kitart, a néző egy percre nem unatkozik - hála az agyament akcióknak és a remek színészeknek (mind a négy főszereplő telitalálat). Az iraki háborús történet persze nagyon gagyi és fárasztó, ahogy a gonosz sem sikerült valami erősre (és teljesen zavarosak a "csavarok" is) - de ez szerintem a kutyát nem érdekli, mikor van itten nekünk repülőből-tankkal-kiugrás meg szupertervezett rablás helikopteres üldözéssel, mindezeket pedig bőven nyakönöntik poénos beszólásokkal és néhány irónikus kipillantással is.
Hiába próbálják ugyanis az alkotók komolyan venni a többszöri átejtéssel tarkított történetet, ez az egész olyan nagy baromság, hogy tökéletesen illik az alapvető fizikai törvényekre fittyet hányó akciójelenetekhez és így itt bizony tényleg minden a tiszta látványról és a feszes tempóról szól. A néző pedig hálás mindezért: cserébe a pörgős akciókért önként teszi takarékra a józan eszét és kapcsolódik ki, szó szerint! A legnagyobb dobás azonban mindenképp a négy fő karakter nagyszerű átemelése - ezek a figurák ugyanis annyira jól vannak összerakva, hogy nemcsak egy teljes tévésorozatot vittek el, de a köztük lévő kémia a mozifilmet is simán megtartja. A beszólások jó helyen vannak, az akciók látványosak és a sok agyatlanul mókás jelenet tényleg mindenkinél lecsapja másfél órára a biztosítékot...Egy efféle filmtől mégis mi többet várhatnánk el?
"Értékelés: 8/10 kánikulában"
