Itt van végre, megérkezett "a" film, amire már az első hírek óta fentem a fogam...végre befutott Stallone össznépi akciómozija, amely egyszerre vállalja be a tiszteletadást, a retrót és az öregedés feletti lamentálást, mindezt ráadásul korszerű macsómoziként akarja abszolválni úgy, hogy az egész még értelmezhető legyen egy afféle irónikus főhajtásként is a nyolcvanas évek mára már legendásan "nagy" korszaka előtt, mikor még kigyúrt fehér amerikaiak tettek rendet a sárgolyón egydimenziós, maszkulin értékrendek mentén. Túlspilázott és megterhelt lenne a fenti mondat? Nos, akkor képzeljük el mindezt egy kilencven perces filmbe zsúfolva!
Elméletben persze még akár műkődhetne is a fentebb vázolt képlet, hisz egy efféle vállalkozásra ki más lenne alkalmasabb, mint az épp reneszánszát élő Sly, aki pont a megidézni vágyott korszak (egyik) ikonja és középpontja egy személyben? Izmos barátunk ráadásul épp úgy ötven felett kezdett rájönni arra is, hogy talán mégsem kéne annyira komolyan vennie magát és lám, jöttek az egész szép sikerek (Rocky és Rambo) - így aztán ennek az alkotói szériának tényleg méltó folytatása lenne a mozi, amely az akcióműfaj összes egykori kliséjét, látványosságát és sztárját felvonultatja, bemutatva ezzel 2010-nek, hogy mi is volt anno a menő és miért!
Nos, az Expendables legnagyobb baja pontosan az, hogy ennek a nem kis feladatnak sajnos csak részben tud megfelelni! Stallone barátunk ugyanis éppen azt a hibát követte el, hogy nem egy afféle "ilyenek voltunk" filmet akart, hanem egy "még mindig itt vagyunk" mozit és ezzel éppen a dolog fentebb vázolt pikantériáját oldja fel, 
néhol szinte szó szerint is. Értem én a szándékot persze...majd mi öreg, sebhelyekkel és élettapasztalatokkal teli kemény csávók megmutatjuk, hogy mi a módi és félreseperjük a sok metroszexuális, szuperhősös, csavaros-lelkizős baromságot...de akkor ide (a) tényleg komoly, megélt bölcsesség szükségeltetik, elvégre ismernünk kell az értékeinket és tudni kell a helyünket a mában, (b) itt akkor nincs helye a saját magunkat lenéző humornak, csak kultikus magasságokba emelő öniróniának. Pontosan ez megy nagyon mostanában Mickey Rourke-nak...Stallone viszont nem egy pöcegödörből visszakapaszkodott küzdő (bármennyire is szeretné így láttatni magát) - ő csak egy megvénülni képtelen színész, akit egykor azért kaptak fel annyira nagyon magasra, mert épp a korszellem közepén tanyázott. Tessék csak megnézni majd Rourke és Sly arcát - míg az egyiket büszkén viselt sebek borítják, addig a másik csak takarni próbált, de épp ezért ijesztően szánalmas plasztikákkal van tele...és épp ezen keresztül érthető meg legjobban a választóvonal a cool és az izzadságszag között!
Az ugyanis még nagyon rendben van, hogy egy pofátlanul minimál-forgatókönyvbe az összes akcióklisé bele van zsúfolva a gonosz dél-amerikai tábornoktól, a drogkereskedő CIA-ügynökön keresztül a motoron szivarozó, csak kívül kemény zsoldosig - elvégre pontosan ez lenne a formula, amire végeredményben visszakacsintunk. Szép pillanatok továbbá azok is, amikor a sztárokból kihozható ziccereket abszolváljuk Dolph dörmögésétől egészen Rourke szétcseszett arcáig...ez önirónia. Szerencsére Sly tényleg nem felejtette el a műfajt és a nagy korszak összes fordulatát, kötelező elemét, hülye poénját összelapátolja nekünk és persze egy jó nagy adag kikacsintást is megereszt - a film ezen momentumai tényleg minden igényt kielégítenek (és újabb bizonyíték arra, hogy mindenki 
magyar...feltűnik a két kemény, Buda és Pest is). Mindezek a klasszikus elemek és megoldások pedig nem azért lettek annyira ütősek, mert ekkor aztán kinevetjük az alkotókat, hanem mert érezhetően igen tökös és szórakoztató dolog manapság a régi eszköztárral villogni és odavágni a világnak, hogy az old-school zúzás még most is mennyire májerül néz ki a vásznon.
Stallone azonban vélhetően nagyon tart az öregedéstől és betegesen retteg a "divatjamúlt"-címkétől is, így aztán szinte kényszeresen akarja bizonyítani, mennyire korszerű figurája ő a mai filmezésnek. Nem bízik hát a kliséhalom megváltó erejében, ezzel pedig el is követi az egyetlen hibát, amit ezzel a matériával el lehet követni - minden irónia, visszatekintés és összegzés ellenére is megpróbálja művét korszerű, mai akciófilmként láttatni. Ehhez aztán leigazolja többek között Jason Stathamet és az akciójeleneteket is gyors vágásokkal, realista megoldásokkal (azaz kortárs módon) veszi fel - aztán mindezek meg egyszerűen nem elegyednek a poénos, önreflexív keménykedéssel...mert akkor vagy a trendi bunyó nem passzol a vicces önidézéshez, vagy a klisék hatnak nagyon bénán a komolyan vett akciók mellett.
De még ez nem is lenne akkora nagy baj, ha Sly nem futna bele egyenesen a lelkizés csúnya csapdájába is. Egyrészt ugye Statham karaktere kap egy teljesen felesleges magánéleti szálat - ezzel izmos rendezőnk gyorsan össze is gyűri a papírfigura-zsoldos kőkemény figuráját, de az persze ennyitől mégsem váltik összetett karakterré és ezzel ismét csak a zavarunk fokozódik. Másrészt pedig Szilveszter nyilván annak sem tudott ellenállni, hogy a nagy öregeknek be ne toldjon egy kis könnyezős-drámai lelkizést, ami ugyan kurva jól áll Mickey Rourke-nak, de annál szarabbul magának Stallonénak. Míg ugyanis Rourke-nak elhisszük, hogy a szarból jött vissza, addig Stallone ezt egy percig sem tudja elhitetni velünk - így meg ismét kizökkenünk a cool-hangulatból és csak zavartan pislogunk az atmoszféra megtörése miatt.
Értem én persze, hogy Stallone nem akar közröhej tárgya lenni, ezért fogja vissza a tálcán kínálkozó mókázást. Sajnos azonban mégiscsak épp akkor kezdünk szánakozni rajta, amikor túlzottan komolyra veszi a figurát és teljesen eltéveszti az alapvetően jó irányt. Egyszerűen nem bízik a régi fogásokban és ezért próbál mindenféle oda nem illő dolgokkal turbózni - ezzel azonban ellentétes hatásokat ér el és túlterheli, megakasztja a mozit. Akárhogy nézzük ugyanis, az Expendables végeredményben mégiscsak abba fullad bele, hogy egyszerre túl sokat akar és célt téveszt - így pedig nem egy letűnt zsáner méltóságteljesen önirónikus összegzése lesz, hanem egy néhol ugyan megvillanó, de azért mégiscsak túl komolyan vett próbálkozás a régi akcióműfaj mára lehetetlen felélesztésére.
Kár érte!
(6/10)
