Nagy átlagban én azért csípem a cseh filmeket, mert körülbelül ugyanazt a problematikát tárgyalják, mint a magyar társaik, de ez a bizonyos káeurópai közös nyomor náluk nem afféle nézőkínzó depresszív önostorozásként csapódik le, hanem valami bohém „hát-szar-de-azért-örüljünk-ennek-is” érzésbe fordul át és az ember utána nem nyomorultul érzi magát, hanem inkább inna egy jó hideg sört és én ezt mindenképp gyógyítóbb hatásúnak tartom.
Efféle érzésekkel abszolváltam a Csereüvegek című munkát is, amely távolról sem hibátlan alkotás és messze esik a mestermű fogalmától is, mégis van benne valami olyasféle melegség és pozitív hangulat, hogy az ember megbocsájtja a forgatókönyv minden közhelyét és a rendezés összes bűnét is. Hideg őszi estéken pedig különösen működik ez az effekt, az ember ilyenkor amúgy is jobban ölel magához mindent, amiben van valami derű.
A történet amúgy egy öreg tanárról szól, aki belefáradván a felnövekvő generáció szellemi hanyatlásába, úgy dönt, lelép a katedráról és kipróbál valami mást. Hősünk először biciklis futárnak áll, majd egy nagy zakó után a helyi ábécében lesz üvegvisszaváltó segédmunkás, ahol aztán apránként a környék kulcsfigurája lesz. No most képzeljük el mindezt magyar megvalósításban: vélhetően egy mély szociokörkép bontakozna ki, szar-az-élet és nincs-értelme-már-semminek-itt hangulattal és fekete-szürke színekkel – cseh sorstársaink azonban ebből az anyagból egy keserédes mesét kanyarítanak, amely bár nem realista, de legalább az ember jobban érzi magát utána.
Tanárunk ugyanis igazi kópé, a vegyesboltban mindenkivel jó viszonyba keveredik és apró hazugságokkal és egy kavarással végül mindenki életét jobbá teszi – közhelyes mese tudom, de a franciákhoz hasonlóan a csehek is úgy tudják mindezt tálalni, hogy a filmhez is olyan elnézően fogunk viszonyulni, ahogy az efféle életművészekhez viszonyulunk az életben. Hiába ugyanis a filmet súlytó béna szimbolika és a gyarkan lapos és kiszámítható történet…a figurák szeretnivalók, ezért szurkolunk nekik és végül tudunk velük örülni a kis győzelmeknek is. Tudom, mindez messze nem katartikus, de legalább egy jó cseh sört megkíván utána az ember…
"6/10"