Nem tudok igazán jó mentséget felhozni arra nézve, miért is áldozok az értékes időmből másfél órákat ilyesféle „művek” megtekintésére – de ugyan ki a franc tudna ellenállni egy ilyen filmcím csábításának? Amúgy meg logikusan végiggondolva a dolgot, egy magamfajta zugkritikusnak egyszerűen muszáj csekkolnia az efféle szemetet, hiszen az alkotók pofátlansága esetünkben szinte már-már a zsenialitással határos. A nagy hollywoodi sikerfilm farvizén evezve ugyanis nekik csak és kizárólag a cím kellett, ha pedig megvan a Titanic II, akkor a film tovább már nem is érdekes, hiszen mi már levettük a művet a kölcsönző polcáról vagy előfizettük kábelen, a lóvé nekik bejött, nekünk meg egy szavunk nem lehet, nem várhatunk el igazán semmit efféle opusztól…
Én amúgy nagyon szívesen elbeszélgetnék a rendezővel és megkérdezném, vajh az iparosmunkán kívül fűzi-e bármiféle érzelmi kötődés az efféle munkához – a válasz pedig vélhetően igen lenne (remélem), hisz micsoda móka lehet leforgatni a mára egyértelmű klasszikus, Oscarokkal megszórt megaprodukció „folytatását”, ahol mint említettem, bármit megtehet az alkotó, hiszen a jó cím után csak nagy vonalakban kell követnie a másolt tematikát. Ha ugyanis van a filmben hajó, szerelem meg jég, akkor nagy baj már nincs, akár egy vak rendező is levezényelheti a munkát…
Az alkotókat viszont szeretném rögtön az elején felmenteni – tényleg nem a Cameron-opusz foskategóriás verzióját tárják elénk, ehelyett próbálnak valami fincsit kitalálni a cím mögé, izzadságszagúan ugyan, de mégis a nehezebb utat választva. A sztori amúgy a szívem csücske: a kezdetben irritálóan seggfej macsó (lehengerlően formálja meg színészünk) a Titanic útjának centenáriumára megépíti a Titanic II-t, a hajó pontos, de high-tech cuccal zsúfolt mását. A fedélzeten persze feltűnik a volt szerelme is, aki a hajó orvosa és akinek az apja amúgy „véletlenül” épp a parti őrség öreg-róka fővezére. Innen aztán kissé zavarossá kuszálódnak a szálak, de hát valahogy süllyedni is kell a cuccnak…az öreg csóka helikopterrel az északi sarkra repül, ahol rájönnek, hogy egy baszott nagy jégtábla fog a tengerbe szakadni, ami majd akkora hullámot fog vetni, hogy a Titanic II-nek –micsoda fordulat- annyi…
Ha mindezek nem győzték meg a kedves olvasót az alkotás értékéről, akkor ne is olvasson tovább…innen ugyanis számtalan érdekességgel szembesülünk, például hogy az öreg faszi miért csak és kizárólag a lányát menti, amikor vélhetően egy óriási cunami tartolja majd le a teljes keleti partot és európa nyugati oldalát – másrészt milyen balfaszok építették a hajót, amely úgy süllyed el, mint valami fröccsöntött műanyag játékszer és egyáltalán, ki a franc venne jegyet egy hajóra, amit Titanic II-nek hívnak???
A végére aztán a teljes logika felmondja a szolgálatot – a hajón csak egy (!) buvárruha van, a keletkező hullám meg akkora, hogy lecsap egy repülőt az égről, az öreg csóka a helikopterrel odaér a süllyedő hajóhoz is, ott aztán lemerül buvárcuccban és a mélyre süllyedő hajóból kihúzza a lányát meg az irritáló macsót, akit közben megszerettünk, de aki húsz percet töltött a víz alatt, de azért még megpróbálják feléleszteni…
Talán mindezek után nem is szükséges elemeznem a filmes eszközöket – néhol bizony a nagy Edward D Wood szelleme is megkísért bennünket és mindez tényleg eléggé szórakoztató ahhoz, hogy ha már bevállaltunk egy olyan filmet, amit Titanic II-nek hívnak, ne is csalódjunk és mosollyal a szánkon fetrengjünk az ízléstelenség meleg posványában…