A dél-korai Kim Ki-duk nemzetközi hírneve és elismertsége nem véletlen, munkái mindig univerzális emberi kérdésekkel foglalkoznak, de egyben erős szerzői filmek is, markáns rendezői kézjeggyel ellátva. Ki-duk ugyanis állandó szimbólumrendszert használ, melynek kulcseleme a víz és a természet, szereplői pedig rendszerint furcsa, néha már-már perverznek is tekinthető kívülállók, akik a testi fájdalom és az erotika között egyensúlyozva próbálják megtalálni a szerelemhez vezető utat - ezek az összetevők pedig egy szürreális rendezői világot eredményeznek.
Mindez már tökéletesen látható a 2000-es Sziget című munkájában is, amely egyébként annak idején meghozta számára a nemzetközi áttörést és amely végleg megalapozta a hírnevét. A film amúgy az elidegenedés és a magány kérdéskörével foglalkozik, de természetesen nem a megszokott módon: rendezőnk szimbolikus helyszínt és szereplőket vonultat fel, filmjének hangulata és látványvilága pedig egyszerűen utánozhatatlan.
A mozi tehát a legkevésbé sem szokványos: egy szürke, ködös tavon úszó házakat bérelhetnek a horgászni vágyók és ide menekül főhősünk is, aki egy gyilkosság miatt kénytelen elbújni a világ elől. Ezt a létesítményt ráadásul egy fura, néma nő üzemelteti, aki csónakjával nemcsak ételt és italt szállít a vízen lebegő kajibákba, de a kurvákat is ő juttatja el a megfelelő helyre. A két sérült ember között aztán lassanként fura szerelmi kapcsolat bontakozik ki, amely nem mellőzi sem a brutalitást, sem az erotikát – a rendező pedig e szerelmi történetet mintegy jobban megvilágítandó, bemutatja az itt időző/bujkáló emberek furcsa tablóját is.
A film természetesen igazán gazdag szimbólumokban és így az értelmezési lehetőségek horizontja is tágas – a vízen úszó pici színes házak, a ködbe burkolt szürke tó, a víz szellemévé váló nő és a csendes szenvedést választó férfi meséje így egyszerre szólhat a férfi-nő kapcsolat véresen erotikus küzdelmeiről és az egymástól eltávolodó, kommunikációra egyre képtelenebb emberiség szomorú magányáról is. Mindezt persze lehet, hogy csak én látom bele a műbe és ez így is van jól – a film nemcsak azért erős, mert gondolatébresztő, hanem mert minden kockája művészi alkotás.