Azért halogattam ilyen sokáig ennek a filmnek megtekintését, mert rendkívüli módon 
tartottam tőle, hogy ez egy szar...és hát láss csodát, rendkívüli módon igazam is volt ebben! Persze nem szoktam én itt ilyen erős és csúnya kifejezéseket használni, de most eljött az idő erre is, elvégre mit mondjon az ember egy olyan alkotásra, amely után az első benyomása az, hogy "mi francért csesztem el két órát az életemből?!" Szegény Oliver Stone...milyen jó rendező VOLT ő egykoron...
Értem én amúgy az elhatározást a mozi mögött...nem jönnek mostanában a sikerek, oda a régi dicsőség, így hát Oliver barátunk egy esős délután arra gondol: van most itten nekünk egy jó kis gazdasági világválságunk...ehhez nekem van egy a témába vágó klasszikusom, a jogok nálam vannak, szóval lesz, ami lesz, de a címre majd úgyis bejön a nagy tömeg, én meg akkor újra oszthatom észt ennek sok embernek!
Szép elhatározás ez, szó se róla - sajnos azonban a filmből csak egyetlen dolog derül ki biztosan...Stone-nak lövése sincsen a gazdasági válság természetéről, mindenféle ködös elméletekből gyárt valami lila történetet és ezt hiába palástolja álközgazdaságtani dialógokkal, attól még nem lesz semmi értelme annak, amit mondani akar.
Tévedni persze emberi dolog, ez a nagy kavar akár még bocsánatos bűn is lehetne (elvégre tényleg nehéz eligazodni ebben a modern gazdaságban) - Stone azonban mindezt nem teszi sem izgalmassá, sem viccessé, hanem inkább valami hihetetlenül gagyi, unalmas 
és kiszámítható melodrámába mártja, büntetésnek még megfejeli egy zöld-öko baromsággal, majd ezt a szmötyit úgy tálalja elénk, mintha ezek az egyenként is gázos szálak kiadnának egy értelmes, kerek, sodró történetet.
Hát pedig nem adnak ki semmit, elvégre a papírízű karakterek családi drámája úgy lóg ki ebből a tőzsdés marhaságból, mint dollár az ukrán vállalkozó farzsebéből és akkor a magfúziós büntetést, az evolúciót, az életet és a pénzvilágot összepaszírozó buborék-metaforát még nem is említettem. "A pénz egy félszemű lotyó, mindig rajtad tartja a szemét" - mondja például egy helyen Gekko és én nem hinném, hogy ennél szarabb dialógot lehet egyáltalán tőzsdés filmbe belepakolni...
Kínos közhelyek puffogna tehát, a végén megszületik az új öko-antipénz ember is, vele pedig ragyod a szivárvány, beköszönt a szép új világ és én ezt akár még meg is bocsátanám Stone barátunknak, de sajnos ő még ennél is lentebb megy és végleg feldühít...hiszen nemcsak egy Sheen-cameoval kacsint oda a kasszák felé, de a jegybevétel érdekében elköveti a lehető leggusztustalanabb dolgot is...végül kiheréli Gekko ördögien gonosz (és perfekten megírt) karakterét is. Vicces, de ezzel a gesztussal végül mégiscsak mesél valamit nekünk a pénz természetéről: annyira vágynak rá kiöregedett és ötlettelen rendezők, hogy hajlandóak érte a végsőkig megalázni magukat!
"2/10"
