A túlélő-horrorok kortárs sikerének titka már nemcsak a reality-hullámmal népszerűbbé vált 
"veled-is-megtörténhet" sokkolásában rejlik, de a fő vonzerőt ma egyre inkább az ügyesebbé finomodó forgatókönyvírói truvájok jelentik, hiszen a fix helyszíneken mozgatott, néhány szereplővel dolgozó történetekbe olyan szép trükköket is be lehet dobni, hogy attól majd nézői szem nem marad szárazon. No és természetesen produceri sem, hiszen az efféle papír-zsonglőrködéseket minimális befektetéssel is gyönyörűen le lehet forgatni...a kasszánál pedig még az is megtörténhet, hogy ezzel pontosan a tízszer ennyiből készült, nagyobb vetélytársakat sikerül kenterbe verni.
A Frozen is éppen ezt a divathullámot próbálja meglovagolni, de a remek írói helyzetfelismerés helyett az alkotók itt egyértelműen a sokkolásra bíznak mindent. A napokra a sífelvonón ragadt, fagyhalállal fenyegetett három szerencsétlen története ugyanis se nem csavaros, se nem meglepő...egyszerűen csak nem szeretnénk így járni...a kérdés így aztán már csak az marad a néző számára, hogy ez a "többet erővel, mint ésszel" alapképlet képes-e majd a bő másfél órát végig elvinni a hátán?!
Erre a kérdésre a film pedig (talán nem is túl meglepő módon) felemás válasszal szolgál, hiszen egyrészt ugye aggódunk a szimpatikus hőseinkért, és mi is megpróbálunk mindenféle kiutakat kiagyalni - másrészt viszont a drámai csomópontok közé ékelt töltelékek-történések alatt nemcsak látványosan unatkozni kezdünk, de van időnk a logikai- és valóságmegfelelési-problémák felfedezésére is, ez pedig nem feltétlenül jelent jót.
Az efféle alkotásoknál ugyanis nem az az elsődleges, hogy a látottak abszolút valóságosak 
és hitelesek legyenek...épp ellenkezőleg: csak annyira legyen minden hihető, ami a feszültség, a dráma és az izgalom mozgatását a legmagasabb fordulaton szolgája. Nem a reality,a filmszerűség tehát a kulcs, elvégre a néző akkor fog borzongva szórakozni és esetleges kitalációk felett meg jótékonyan szemet hunyni, ha cserébe sodró a lendület, jó a tempó is izzik a sztori.
A Frozen esetében így aztán az a fura eset áll elő, hogy bármennyire is realisztikusak és logikusak az események, az üresjáratok miatt mi mégis valahogy kételkedni kezdünk a dolgokban. Sokkolnak természetesn a látottak, és vélhetően mindenki megfogadja majd azt is, hogy telefon nélkül soha nem indul el síelni...de az elsőrangú szórakozásba mégis némi korpa is keveredik...a túlélő-horrorok alkotóinak tehát azt üzenhetjük: legközelebb inkább többet ésszel, mint erővel!
"6/10"
