Woody Allen szerencsére még 75 felett sem vett vissza a szédítő munkatempójából, sőt, 
mostanában már évente örvendezteti meg a rajongóit egy-egy újabb szerzői szösszenettel. Ráadásul amióta a hőn szeretett Manhattanéből is kimozdult és európai forgatási „körútra” indult, még a bemutatott művek minősége is erőteljes javulást mutat. A barcelonai és New York-i kitérő után a tavalyi év a mestert ismét Londonban érte, A Férfit látok álmaidban című legújabb munkája azonban az európai széria eddigi leggyengébb alkotás lett.
Nincs persze semmi komolyabb baj az újabb opusszal, leszámítva azt az egy aprócska tényt, hogy nem lett túlzottan izgalmas darab. Allen tulajdonképpen erős biztonsági játékot játszik, és a már jól bevált fordulataiból épít fel a filmet, a rutinszerűen alkalmazott paneleken kívül viszont semmiféle újdonságot nem kever a matériába. A történet fókuszában ismét két házaspár áll, akik ráadásul anya-lánya viszonyban vannak: míg azonban a mama bánatában egy kókler jósnőhöz kezd járni (a papa ugyanis egy dögös szőkére cserélte), addig a lánya a saját főnökénél keresne vigaszt, hiszen az elfuserált íróval kötött házassága szintén zátonyra futni látszik.
Azt hiszem, túlzás nélkül kijelenthető tehát: a szokásos Woody Allen-történettel van dolgunk. A figurákat a már jól ismert problémák (szerelem, házasság, szex, halálfélelem) mozgatják, mindezeket a motívumokat pedig egy csipetnyi humor, némi rejtély és persze 
vaskos irónia kíséri. A rendezés most is könnyed és hibátlan, a tempóval sincsenek nagyobb gondok és természetesen a színészek is rendben vannak, mert ismét egy megszokottan nívós sztárgárda teszi tiszteletét a hírneves direktornál (Josh Brolin, Naomi Watts, Anthony Hopkins, Antonio Banderas). Nem lehet igazán panaszunk még az iróniára sem, de valahogy az a remek, száraz humor mintha most a szokásosnál egy picit kevesebb lenne, a történet szálai pedig nem tartanak egészen össze, kicsit kuszára vannak hagyva. Ez persze akár még bocsánatos bűn is lehetne, de végül mégis az a kellemetlen érzésünk támad, hogy ezt a mozit mintha már láttuk volna valahol...
Woody Allen ma már persze inkább tekinthető egy neves intézménynek, mint újabb filmekkel előrukkoló rendezőnek, így a rendületlenül érkező kortárs munkáit is a szokásostól kissé eltérő mércével kell méregetnünk. Allen végeredményben már hosszú ideje egy szűk, de annál kitartóbb rajongói körnek készíti a filmjeit, a kilencvenes évek hajnala óta pedig csak igen ritkán sikerül a szélesebb közönséget is megszólítania. Legutóbb ez talán épp a Vicky Cristina Barcelona idején jött össze neki, amiben persze azért nagy szerepe volt annak is, hogy a lendületes moziban egy Penelopé Cruz-Scarlett Johansson csókjelenetet is tető alá hozott (ezt a férfiak nevében utólag is köszönjük).
Ettől az egy esettől eltekintve azonban ma Woody Allen a hajdani innovatív rendezőből egy megbízható márkanévvé vált, és ez még akkor is igaz, ha mostanában mintha mégiscsak üdébb filmeket készítene. Kétségtelenül jó döntés volt a részéről, hogy a vén kontinensen kezdett forgatni (elvégre ő mindig is az egyik legeurópaibb direktornak számított a tengerentúlon) - az itt készített munkái így kifejezetten frissek és szórakoztatóak lettek, de azért ennek ellenére sem nevezhetjük őket időtlen mesterműveknek.
Aki tehát még egyáltalán nem ismeri a rendezőt, az inkább kezdje a hetvenes évek korszakalkotó remekeivel, aki pedig eddig sem kimondottan szerette a markáns szerzőt, az vélhetően most sem fogja a szívébe zárni. A Férfit látok álmaidban így inkább a Woody-rajongóknak szól - ők pedig biztosan nem fognak nagyot csalódni (csak egy picit). Ez tehát egy újabb megbízható, de túlságosan is kiszámítható munka, amely azért valljuk be, szomorú visszaesést jelent az olyan frissebb művekhez képest, mint a Cassandra álma, a Füles vagy a Match Point, és leginkább az utolsó, Manhattanben forgott darabok színvonalán mozog (Melinda és Melinda, Csak az a szex). Nincs is ezzel persze semmi komolyabb gond, de én akkor már inkább a francia fővárosban készített, ígéretesnek tűnő, Midnight in Paris címet viselő legújabb Allen-darabot várom.
"6/10"
