Kedvenc szemüveges neurotikusunk, Woody Allen ismét remek formában van, hiszen nemcsak az európai turné állomásai eredményeznek kellemes moziélményeket, de a Barcelona és London között levezényelt otthoni munka is a régi zsenit idézi, megajándékozva így a rajongókat egy újabb Woody-gyöngyszemmel. A Whatever works ráadásul úgy tud tipikus WA-komédiaként helytállni, hogy egy picit azért csavar is a rendező megszokott eszköztárán, azaz nagy újdonságok nélkül, a jól bevált fordulatokkal képes frissítőleg hatni.
A problémák és a hőseink természetesen a jól ismert értelmiségi világfájdalmat tükrözik, a film Allen-hasonmása, Boris azonban ezúttal sokkal keserűbbre (és így szerethetőbbre is) sikerült, mint ahogyan azt az elmúlt időszakban a direktortól megszokhattuk. A kvantumfizikus-zseni és a buta vidéki lány furcsa párosa ezzel aztán kellően szórakoztató muníciót is nyújt a teljes játékidőre, a hősnő karakterén keresztül pedig Allen odaszúrhat még az amerikai keresztény-fundamentalistáknak és a New York-i művész-elitnek is.
Azt már nem is írom, hogy a rendezés rendben van, hiszen a film ritmusa is remek, illetve árad a jófajta okos irónia is - az pedig tényleg csak hab a tortán, hogy a szereplőink ismét kiszólnak a vászonról, ezúttal azonban ez a geg is jól sül el. A Whatever works-ben tehát tényleg szinte minden működik - mi meg csak azt sajnálhatjuk, hogy ez a remek darab valamiért a hivatalos magyar forgalmazásból teljesen kimaradt...
"8/10"